Lassan mondom, hogy megértsd....nem ez számít...

Légy szíves ne csináld ezt.

Oké, tudom, senkit nem lehet maradásra bírni ha nem akar, de szeretném ha tudnád, téged olvasni nekem mindig felüdülés.
Egyszerű, érthető.
Élhető dolgokról,  csak úgy íni nem könnyű, de neked ez is megy.
Nehezen találok olyan blogot mind a tiéd.
Szóval, ha van rá lehetőség ne hagyd abba....



Látod én sem teszem.
Sokszor fel akartam adni, költöztem blogról -blogra, kerestem a helyem.
Aztán elfogytak a helyek, be kell érjem azzal ami van, és már nem akarok menni.
Megszoktam lassan, hogy a hurrákommentelők elfogytak, a blogolos  feeling eltűnt, maradnak a feljegyzések.


És tudod mit, csöppet sem hiányoznak, ezt őszintén mondom.

Jól írok és nem vagyok hajlandó feladni ezt.
Szívesen olvasom vissza a régi bejegyzéseimet, sírok - nevetek és tudom, ha nem írtam volna le, már nem is emlékeznék ezekre a dolgokra.

Szóval csak gondold végig....én várok türelmesen..:-) 

Lassan mondom, hogy megértsd,  az írás nekem olyan mint az olvasás, nem tudok meglenni nélküle.........és tudom neked is..:-)