Most volt 3 éves.
De olyan nagy fiú, nem is hinnéd róla. :-)
Nem saját, de akár az is lehetne, az érzéseink felé és a tesója felé olyan.
Én sütöttem a tortát, nem cifráztam túl, hiszen úgyis csak a színes csokidrazsé érdekli , na meg a csodagyertya, ami még minket felnőtteket is ámulatba ejtett.
Megjegyzem a benne rejlő zenegép, még órák múlva is vinnyogott, pedig már kirakták a hideg teraszra.
Amikor ajándékot veszünk nekik, hagyom a férjemet tobzódni, de valamilyen oknál fogva sokszor mellé trafál...
Nem bántom, de ő mindig is a saját vágyait akarja megvalósítani, és szentül hiszi, az kell a másiknak is.
Csak akkor nem kellene megsértődni, amikor az őszinte 3 éves rá sem hederít a szuper ajándékra, hanem a buborékfújót szorongatva rohangál egész este.
Adtam a nagyfiúnak ajándékba - kb 1 éve - fényképezőgépet.
Az én első digitális masinámat.
Nagyon érdekes látni a képeket.
Azt, mit vesz észre a világból.
Büszke vagyok magamra, mert ez az ötletem telitalálat volt. :-)
Szereti csinálni, és már nagyon ügyesen kezeli, ő is és az öccse is...
Ps:Lehet ma is tortát kellene sütnöm, tegnap elhangzott, hogy mostanában nemigen sütögélek.
Megjegyzem, nekem a sütéshez kedv kell, ha nincs hozzá kedvem, azonnal észrevehető az elkészült "művön".
És mostanában nemigen volt kedvem sütni, sőőőt máshoz sem..................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése