2021. június 19., szombat

Amikor minden....


 Amikor azt hiszed minden jó, vagy még annál is jobb.
Amikor nincs benned kétség.
Amikor csak úgy hagyod, hogy megtörténjenek a dolgok.
Na, akkor vagy a helyeden.....azt hiszem.


Csöndes, roham léptekkel múlnak a nyugdíjas napjaim.
Imádom és azt hiszem ez sohasem lesz másként. Szeretem ezt az életemet is. Ahogyan a többit is.
Jó élni és akkor a legjobb, amikor ki tudom zárni a való világ történéseit, ami valljuk be nem egyszerű és néha lehetetlen is.

De megpróbálom leginkább a  hajnali hűvösségben sikerül...

Ülök a teraszon és hagyom, hogy átjárjon a hajnali frissesség.

2021. február 16., kedd

Felismerés...


Muszáj leírnom ezt az "élményemet", mert megrázó volt.

Egy olyan tanult, általam értelmes emberrel beszélgettem tegnap, akiről kiderült - ami eddig számomra nem is volt nyilvánvaló - hogy ő bizony a mostani rendszert nagyon is helyén valónak, és remeknek érzi.

Még ennyi idő után is elmúltnyolcévezik, visszafelé mutogat, és mint egy agyhalott mondogatja a sajtóból-tévéből hallható mantrát.

Nem tudtam meggyőzni, de remek záró mondatom volt, ami után be is vonult az erkélyről.
"Ha olyan rossz volt az a régi "elmúltnyócév"miért nem csináltak azóta jobbat, már ennek a bagázsnak is volt rá 8 éve."

És jellemző, ész érvekkel nem vitáznak, mert nem is lehet.
Inkább sunyi módon hátulról mellbe...

És nem is harag volt bennem, hanem mélységes szánalom, mert rájöttem mi mozgatja ezeket az embereket.
Az, hogy csak nekem legyen jó  a többit leszarom. Dögöljön meg a szomszéd lova is.

Csak egyet felejtenek. Azt, hogy ők is sorra fognak kerülni.
Ebben a játszmában mindenki csak paraszt, és úgy is fogja végezni.

 
 


Nincs hova mennem, pedig úgy elhúznék innen messzire, hogy még csak eszembe sem jutna, hol születtem.

Semmi, de semmi nem tart itt.
Sem a szüleim sírja, sem a gyerekeim. Bárhol letelepednék, ahol az élet humánus, emberi.Mindenkinek, nem csak nekem.

Lajos, Lajos, még te is lehetsz menekült, de akkor az ég óvjon téged!

Butaságom története.......

 


Igazából ez a legjobb kép ami leginkább kifejezi naivságomat, gyermeki énemet a tegnap történtekkel kapcsolatban.

Hozzáteszem, hogy még nem történt velem ilyen, és remélem többé már nem is fog.

Történt, hogy a férjemmel gyanútlanul baktattunk a tesco parkolójában a kocsinkhoz, amikor egy svájci rendszámú autóból egy férfi megállított minket, hogy merre kell az autópályára lehajtani Ausztria felé.
Megmondtuk, de ahelyett, hogy elhajtott volna leparkolt és beszélgetésbe elegyedett velünk.

És igen, már itt meg kellett volna szóélaljon a vészcsengő a fejünkben, de az akcentus, a svájci rendszám bizony elaltatta a gyanúnkat.
A kocsinkba pakolt egy 14 db-os edénykészletet, kettő doboz kerámia kés klt-et, két szeletelőt és egy gyapjú takarót két párnával.

Eurót akart - csak benzinre kell, nem is az árukat kérte - de nem váltottunk neki, így beérte forinttal is.

Nem vagyok büszke magamra, sőt kifejezetten úgy érzem megdelejeztek minket, hiszen a férjem sem tiltakozott egy pillanatig sem - noha máskor kifejezetten smucig - .

Nem írom le mennyibe került, de még most is a hatása alatt vagyok.

Tanítania kellene ezt a marketing fogást.

Hogyan vetessünk meg valamit, amit nem is akartak............

Ps: Amúgy az edények nem gagyik és a gyapjú takaró is jól használható, nem is beszélve a kerámia kés készletről.
De akkor is. Egészen más így vásásrolni valamit, mint amikor készülsz rá, és tiéd a szerzés öröme.




2021. január 3., vasárnap

Elmúlt 2020.....végre!


 Már vártam, hogy vége legyen a tavalyi évnek.
Valójában, nekem személy szerint nem volt rossz, sőőőőt!

De én úgy vagyok összerakva, hogy nem érzem magam jól ott, ahol sokaknak rossz. 
Zaklatott vagyok ha a napi híreket olvasom.  Elkeserít és nem tudom mit kellene csinálnom.

Szerencsére a családommal nincs semmi gond, és hála Istennek nekem sincs semmi bajom.
A karácsony, a szilveszter nem hozott nagy változást a napi életritmusomba, hiszen már több mint egy éve itthon vagyok. 
Nekem minden nap vasárnap.

Festek, erről már írtam, de mostanra már a családom is elfogadta - a férjem konkrétan - és segít, hogy a legjobbat hozzam ki magamból.

Ezt tagnap festettem. Szeretem kép.............

Karácsonyi ajándékként is a nekem kedveseknek képet festettem, a lányomnak olyan naptárt adtam, amikhez a képeket én csináltam:



Azt hiszem mindig is erre vágytam, hogy festhessek.

És utazzak!

Mert ez még a legnagyobb álmom.
Nem is a megérkezés izgalmas nekem, hanem az utazás...............

2020. november 11., szerda

Ahhh, mindjárt karácsony...

 





Mindjárt karácsony. Most, hogy nem vagyok idő szűkében, kreatívabb vagyok mint eddig.
Olyan jövő évi naptár akarok ajándékba adni a nekem kedveseknek, amiket én festettem. Kicsi kis képek.
Hamar elkészülök velük, és roppant élvezem.

El akarok menekülni a napi valóság elől, az én világomba,
ahol ;
-nincs  szájmaszk,
- megölelheted a neked kedveseket, 
-akkor mehetsz oda hozzájuk amikor akarsz,
- a kutyádat akkor és oda viszed sétálni ahová csak és ameddig akarod.
- nincs tiltás, pénzbírság, távolság emberek között

Kérem a régi életemet vissza. Már jó ideje hiányolom azt.

Valahogy a születésnapomnak sem örülök felhőtlenül, és a karácsonyi feeling-et is beárnyékolja ez a sok tiltás.
Milyen öröm az amit nem oszthatok meg azokkal, akik még számítanak nekem?

Hagyjuk is, ez nem vezet sehová. Inkább csak bízom az univerzumban, hogy engem és a családomat épségben átsegít ezen a nehéz időszakon.

Mert máshogy nem is lehet.

2020. október 12., hétfő

Vásárlás a konténernek.....


 

Már napok óta , mi több hetek óta motoszkál bennem egy vendégségben elhangzott mondat. 
"Nem vásárolok a konténernek".....

Mit is jelent ez pontosan. 
Azt, hogy 60 éves vagyok, nekem már a B oldal forog.
Az anyagi tárgyak gyűjtögetése nem jó ötlet.
Mert mi lesz ezekkel a dolgokkal amikor meghalok? 
Bizony, bizony megy a konténerbe, hiszen lássuk be a gyerekeink nagyon kevés dolgot mentenek meg -át maguknak abból ami nekem számított értéknek.
Hogy ez miért fáj, amikor már amúgy se tehetek semmit?

Nem fáj, csak visszafogja a lendületemet amikor bármi olyat meglátok ami ugyan teljesen felesleges, de a szememnek-szívemnek tetsző.
Valahogy elkapott a selejtezési kedv. 
Hadd csináljam még meg én. Hadd válogassam én ki mi az ami szemét, használhatatlan, és a maradékot hadd én ajándékozzam el még az életemben.

Hadd örülhessek annak, hogy jó helyre kerültek a kincseim.
 
Még emlékszem amikor új albérletbe költözve a lányom az idős néni holmijait rakosgatta össze és szinte semmire sem volt szüksége belőle a néni gyerekeinek.

Nagyon szomorú voltam és nem tudtam elhessegetni az érzést, hogy bizony az én dolgaimmal is ez lesz......

Talán tényleg az a megoldás, hogy még most elrendezni mindent, minél kevesebb gondjuk legyen a gyerekeknek vele.
És remélem lesz elég időm mindenhez...


2020. augusztus 25., kedd

Csak a változás állandó.......


  Minden mozgásban van körülöttem. Sokkal jobban érzem, átélem mint eddig. 
Talán mert most végre a helyemen vagyok.
Magammal törődöm, amit eddig ugye nem mondhattam el, hiszen mindig volt valaki-valami, amit fontosabbnak éreztem nálamnál.

Változik a világ is körülöttem, lassan a szájmaszk olyan lesz mintha nem is lett volna másként.
Én bizony sajnálom, hogy idejutottunk. Úgy érzem a maszk megöli a  szabad közeledést a másik felé. Eleve védekezésre kényszerít minden ellen....
Nem látod a reakciókat, a grimaszokat, vigyorgást, a vicsorgást. Megpróbálsz a másik  szeméből kiolvasni valamit, de ez nem az igazi. 
Nekem nem.

Egyszer írtam egy cseresznye fáról, nagyon finom cseresznyéje volt, évről évre több.
A kis fa dacolt a széllel, a kevéske kis hellyel ahova ültették, élt és élni akart. 
Aztán egyszer csak eltűnt....
Kivágta egy ember, akit zavart, hogy a szél az ablaka előtt cibálja. Nem volt semmi más megoldása ennek az "izének", csak az, hogy baltát ragadott, és tőből kivágta.
Haragszom bizony erre a valakire, mert úgy viselkedett,mint olyan sokan mostanában. 
Értelmetlen pusztítása a fáknak, ez a trendi most. 
Nem értem miért nem lehet megférni a természettel, úgy építeni, hogy ne romboljunk, ne tiporjunk?Minden kivágott fáért fáj a szívem, de Béci cseresznye fájáért különösen...

Változik a fb. felülete, szeptembertől  csak az új lesz, nincs mese....engem zavar az új felület, nem is használom, engem zavar, hogy megkérdezik miért a régit választom, de a válasz láthatóan nem is érdekli őket - a lényeg úgyis az, hogy ők megkérdeztek - .

Megváltozik ennek a blogos oldalnak a felülete is, ehhh..............szintén szeptembertől más lesz.
Erre már nem is írok semmit.

Remélem nem fog megszűnni a blogspot, és blog.hu most, hogy az index megváltozott. 
Sok évnyi írásom van mindkét blogos oldalon, tényleg sajnálnám, ha nyoma veszne.