Újra kezdem a bloglást.
Nagyon leálltam, nem is tudom miért.
Talán mert érdektelenségbe fulladt, talán már engem sem érdekelt.
Van a fb-on is egy csoportom - bevallom rossz gazdája vagyok - ahol megmutatom a régi írásaimat.
Igazából írhatnék ott is, de borzasztóan zavar, hogy nem vagyok névtelen.
Úgy érzem valakit mindig megbántanék azzal amit és ahogyan írok...
És így is van.
Szóval marad ez.
Marcipán már 7 hónapja meghalt, és én nem tudok napirendre térni fölötte.
Nem tudom elfelejteni, vagy legalább csak enyhíteni a hiányát....
Talán egy másik kiskutya segítene - de csakis westie és fiú lehet - , de ez olyan távoli álomnak tűnik...
A festés megmaradt, imádom, szeretem.
Érdekes, hogy amikor festek nem érzem magamon azt a "magasztos" élményt amiről annyit beszélnek mások.
Én vagyok a legjobban meglepődve, amikor tetszést arat.
Persze jól esik, de nem ez motivál amikor leülök-állok festeni.
Meglátok egy képet és úgy érzem ezt én is meg tudom csinálni, és neki fogok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése