Most úúúúgy írnék egy mesét....:-)

De nem fogok.

Inkább elmesélem, hogy felkértek bébiszitternek....:-)

Megkeresett egy anyuka,hogy nem vigyáznék-e egy-egy napra a két kisfiára.
Örömmel mondtam igen-t.
Mert nagyon is!

Tegnap volta, amolyan "ismerkedéses" találkozón velük.
A gyerekekkel, és a család macskájával...:-)

A macska egyenesen tündéri, a gyerekek  - két kisfiú -  pedig aranyosak,tartózkodóak, de nagyon jól neveltek.
Azt hiszem jó jel,  hogy éppen a nagyobbik kisfiú marasztalt vacsorára, és mi több,  fürdetésre is..:-)

A macska pedig elvarázsolt, már nagyon régen figyeltem amint az ablakban ülve, bölcs Buddha módjára nézelődik.
Most pedig meg is simogathattam, sőt! az orrunkat is összedugtuk:-)


Nagyon szeretek kis gyerekekkel foglalkozni.
Talán mert a lelkem legmélyén én is pontosan iylen vagyok.

Erre vágyom, erre a gyermeki békességre az élettel.