Darabokban.........................

Ha azt mondta volna valaki képzeljem el, hogy darabokban vagyok, nincs egy épkézláb gondolatom, a dühön és kétségbeesésen kívül, nos akkor a csütörtöki napomat mondom el.


Szabiról kellett visszamennem, ráadásul előző nap voltunk meglátogatni a sógoromat, aki ott van, ahová sohasem fogok vágyni.

Nehezen ébredtem, nehezen indult a napom, de muszáj volt, mert hajt a becsület.
Ha dolog van akkor mennem kell.

Aztán reggel, amikor megvettem az ebédem, megemlítették nekem, hogy bizony a mi irodánkból csak az a kollégám lett felterjesztve jutalomra, akit részegsége miatt már küldtek haza, ráadásul jól fizető melót is kap.
Bassza meg.....

 Azt hiszem az egész havi feszültségem csapott át mélységes elkeseredésbe, egész hónapban fél hatra jártam be, hogy megcsináljam egyedül azt sok munkát  amit rám sóztak, ez a pasi egy lógós, simlis, nagy dumás.
Mégis ő kap jutalmat.....

(Valahogy abban reménykedtem titokban, hogy én is kapok iylet, hitem szerint megérdemeltem volna....
De a főnököm, jobban tudja kinek mi jár....)


Ja a neve éves teljesítmény értékelés....jó  duma, ha így lenne akkor még a kollégámnak kéne fizetnie, hogy itt dolgozhat.

Szóval a csütörtöki napom úgy ahogy volt egy testen kívüli élménnyel ért fel.
Zombi üzem módban működtem egész nap, komolyan mondom, most sem tudom miket csináltam, és milyen minőségű lett, remélem nagy hibákat nem vétettem.

Dühös és sértődött voltam, okkal-ok nélkül, ki tudja.

Aztán éjszaka kitört a vihar, enyhült a nyomás a fejemben, a szívemben.

Egy ostoba front mikre nem képes?
Zombit csinált belőlem.

Örülök, hogy csak egy napig:-))