Hát persze, hogy vannak jó napjaim is.
De ahhoz az kell, hogy a lányommal elbeszélgessek, és megértsem az egyszerű bölcsességet amit mond.
Be Happy, Mom!
És igaza van, túl sok mindenért kezdtem aggódni.
Túl sok mindent vettem magamra.
Csak kicsit kellett arrébb lépnem, hogy más szemszögből lássam a dolgokat.
És tadááááááááááám, működik.
A férjem cinikus, húsba vágó megjegyzései azonnal elsimultak, leperegtek rólam.
Amin megsértődtem pár napja, most nem ejt sebet rajtam.
Csak annyit kellett tennem, hogy beleképzeltem a helyébe magam -ok, ok, ő is beleképzelhetné a helyembe magát, de génileg a pasik így vannak kódolva, gyenge EQ -val rendelkeznek - szóval, mióta fordított szemmel látom őt, nincs annyi vita, nincs annyi élcelődős megjegyzés.
Olyan mintha én magam generáltam volna ezeket, azzal, hogy megsértődtem mindenen.
Már megint tanultam valamit. A lányomtól.
Aztán ami még sok szomorú percet okozott az a fiam viselkedése.
De lám, az is másként jelenik meg amint más szemmel látom őt.
Felnőtt férfiként - mert az is - aki pontosan tudja, hogy mit csinál, csak ÉN az Anya! - ja, így nagybetűvel - aggódtam szét magam, megszerezve ezzel egy jó kis pánikbetegséget.
Tudom, hogy az volt, mert rákerestem a gugliban....szóval tuti....
Most már tudom, bízhatok benne, és tudom, hogy nem fog előjönni többé az a rossz érzés, hogy valamit tesz magával...valamit amin már senki nem tud majd változtatni...ÁMEN.....
Szóval ez a bejegyzés egy habkönnyű, nyári kis irka-firka, a szabadságom idejéből:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése