Erőn felül.
A torokfájás és a nyári nátha elkapott .
Valójában meg sem lepődtem, hogy a torkom begyulladt, a hangszálaim nem működtek.
Egyenes következménynek érzem, hogy némaságra ítéltettem a munkahelyemen, amikor egyedül maradtam az irodában.
Először csak nem volt kivel beszélgetnem, aztán már nem is akartam senkivel.
Nem dohányzom, persze erről már írtam párszor, így nem is járkálok ki félóránként cigizni, így persze le is maradok mindenféle "hír"-ről.
Nem panasz, csak magyarázat.
Hogy én is hibás vagyok? Lehet, de most már ez sem érdekel.......
Aztán itt voltak a kötelező munkahelyi elfoglaltságok, amik így lázasan-némán nekem nagy erőfeszítésembe került.
Az estéim álomtalan álomban teltek, bezuhantam az ágyba és reggel nyúzottan ébredtem, de mentem, mert az a valami amit belém neveltek hajtott.
Havi zárás van, nincs aki megcsinálja helyettem.
És pénteken még orvosnál is voltam, igaz ez a nap volt a legpihentetőbb a héten.
Mindig ideges vagyok, amikor orvoshoz kell menjek.
Bosszant a várakozás, a sok dünnyögés a vita -ki jött előbb, stb. - de ma nem....:-)
Most felkészültem- jobban felkészültem - .
Vittem a könyvem, jó vastag - a fiam ajánlotta, mert tudja, hogy szeretem a fantasy-t - a címe: Patrick Rothfuss: A szél neve.Elvarázsolt, megszűnt az idő körülöttem, és minden idegesség nélkül kibírtam ezt a délelőttöt.
Kelenföldön pedig ezt láttam:
Ez felvidított,és hazahoztam a vonaton felejtett, kissé kókadt bazsarózsa csokrot is - legyen a virágnak is jó napja - ami itthon aztán csodaszép lett:-)
Még mindig "robot " üzem módban vagyok.
Teszem a dolgom, és nem gondolkodom.
A torokfájás meg majdcsak elmúlik, hiszen meglehet mindent szokni.
Mármint az egyedül létet is.
...én is sokszor érzem magam egyedül, akkor is amikor emberek vesznek körül... és én sem sokat beszélgetek... csak pár ember van akit barátomnak hívhatok, és tényleg azok. de az egyik olyan messze van tőlem, a másik családos nem ér rá. Tudom milyen azt érezni egyedül vagyok a gondolataimmal, és néha magamat érzem olyan másnak... olyan antiszocnak... de belül tudom, hogy nem vagyok az, és nincs is semmi baj, de olyan vagyok aki képtelen sablonéletet élni...
VálaszTörlésAz én barátaim, is messze vannak, de tudunk beszélgetni pl. Fb-on és az a jó bennük, hogy soha nem hajtottak el ha rájuk írtam, még akkor se, ha hetekig nem beszéltünk....szóval ha ők nem lennének akkor tényleg nagyon nagyon magányos lennék....de tényleg vannak időszakok amikor azt gondolom, hagyjon mindenki békén....pl. mint ma is....
VálaszTörlés