Minden egyben...........

Régóta nem írtam ide.
Máshova sem, csak úgy megjegyzem.

Egy csomó minden történt velem május közepe óta.

Akkor nem volt türelmem-kedvem írni róla, most meg már nevetségesnek hat.

- Mert mi az, hogy a kolléganőmre haragszom amiért kihasználja a főnökünk gyengeségét és a nemszeretem munkáit a nyakamba sózza.
- Vagy miért is lennék dühös arra a másik kolléganőmre, aki a szemembe mást mond mint a hátam mögött - na ja, nem tudom miért érzem csalódásnak,mikor ma már  elfogadott viselkedés ez - .
- Vagy miért is utáljak én egy új kolléganőt, csak mert a másik kettő utálja? Még semmit se tudok róla, de már legyek tele előítélettel -megjegyzem nagyobb csalódás volt nekem az a kolléganő, akiről azt hittem ismerem, és kiderült, hogy mégsem az akinek mutatja magát - .
- Vagy mi fenéért kapok torokgyulladással egybekötött kötőhártya gyulladást - mind a két szememre - amikor ez óvodás betegség.


Semmi értelme lázadozni, rázni a "láncaimat" - megjegyzem itthon sem - , mert semmi, de semmi nem változik.
Egy kicsivel sem lesz jobb nekem, csak én érzem magam rosszul ettől az egésztől.

Aztán elgondolkodtam. Minek nekem ez?
Ha minden összejön akkor van bő 3 évem a 40 éves korkedvezményes nyugdíjig.
(Igen, igen, bizony ám, naná, hogy el fogok menni, ha lesz egy picurka lehetőségem is.Nem vagyok sztahanovista, nem gondolom azt, hogy nélkülözhetetlen vagyok bárhol is, és igen, szeretnék még pár évet orvosok nélkül eltölteni.)

Szóval eldöntöttem, és így is lesz, nem fog többé érdekelni senki nyűgje, gondja, nem kapargatom ki senki helyett a gesztenyét.
Ha undok, pletykás, intrikus, legyen, elfogadom olyannak, legyen az ő gondja.

Ám ez a viselkedés antiszociálissá tesz, és az nem én vagyok.


De el kell döntenem, hogy ők vagy én.................................