Már napok óta................

Már napok óta kavarog a fejemben ez a bejegyzés.
Mindenféle címeket adtam neki, megírtam -természetesen fejben - az egész mondandómat, aztán mégsem lett belőle semmi.

Csak hurcoltam magamban és egyre nőtt a mondanivaló.

Több dolog is van ami irtóra zavar.
Itt van mindjárt FB.
Mostanában muszáj ignorálnom az olyan bejegyzéseket és gazdájukat akik rasszisták, gyűlölködőek, és úgy általában nem is az én ismerőseim, hanem az ismerőseim ismerősei, akik kéretlen-hívatlan megjelennek nálam, és így olybá tűnik a hírfolyamom, mintha én magam is teret adnék az ilyesmiknek.

Hát NEM!

Ha a valóságban nem mondhatom el a véleményemet, akkor így, ezen módon fejezem ki a nemtetszésemet mindazzal szemben amit tapasztalok most.
Gyűlölöm ami körülöttem folyik, de leginkább azt, hogy ez az izé képes - ennyire képes - megosztani az embereket.
Még a családtagokat,testvéreket, régi barátokat  sem kíméli.
Nagyon hatásos pszichológiai hadjárat ez.....sajnos....
Így nem tehetek mást, gyomlálok.
Minden napra jut 1-2 ilyen...:-(

És akkor egy link ide, a szívemből szól,hogy vannak még akik emberek akarnak maradni, minden körülményben.

Aztán nézzük a munkahelyemet.

A múltkori szüreten beszélgettem egy ismerősömmel, aki onnan jött nyugdíjba ahol én is dolgozom.
Szívszorító volt hallgatni, hogy még 2 év elteltével sem tudta magát túl tenni azon, hogy nem tudott a szíve-vágya szerint elbúcsúzni a kollégáitól.
Ennek egyetlen oka volt, mégpedig az, ahogy a kollégái egymáshoz viszonyultak.
Vagyis amikor meghívta őket ilyen megjegyzések hangzottak el..."ha ő jön én nem megyek" .."nem ülök oda ahol ő van"...stb.
De ő nem haragudott egyikre sem!
Miért ne hívhatta volna  meg? Miért ne lehetne ott az ő búcsúztatóján az akit ő akar?

Vagyis egészen egyszerűen nem engedték meg neki,még arra a két órára sem tudták az ellenségeskedésüket félre tenni...no comment.....
És most éppen így vagyok én is.

Tudni kell hogy szintén csupa nőről van szó.
A.Sovány, és nyugdíj előtt áll, állandóan pikírt megjegyzéseket tesz,  és sohasem elégedett.
B. Kövér, nagyon kövér és a pikírt megjegyzéseken kívül még hatalmas egó -val is rendelkezik.
C. Viszonylag fiatal nő, ő is beszólogatós, viszont nem akar senkin uralkodni, de B -nek akkor is pártját fogja, ha rajta csattan az ostor a másik hibája miatt.
D.Fiatal, új munkaerő aki még csak tájékozódik az erőviszonyokat illetően, de okos, és hamar átlátta mi a legjobb megoldás.

Ja, és vagyok én a tér-idő kontiniumon kívüli, aki néha belecsöppen a viharba, ami megvisel, és úgy kerülök ki belőle, mint a mosott rongy.

Tehát öten vagyunk nők, ebből kett-kettő mindig párban van, így evidens, hogy én maradok egyedül.
Szeretném, ha valaki velem lenne párban, de nem megy.
Nem tudok számból segget csinálni.

Hogy A-nak azt mondjam amit hallani akar - mert utálja B-t - még akkor is, ha nincs igaza és teljesen feleslegesen szítja a hangulatot.
Tegnap letaglózott a felismerés, hogy bizony D. hintapolitikát folytat.
Az ilyen viselkedésen mindig elámulok.
Miközben bőszen igazat ad A-nak és elmondja mindennek B-t, később amikor A nincs ott B- cseverészik és ki tudja miket mond a másikról...


Amiért valójában elkezdtem ezt az egész story-t, az az, hogy  A. kolléganőm velem sem beszél, mert én beszélgetek, sőt! mi több köszönök is B. és C. kolléganőknek.
És itt kapcsolódik a nyugdíjas történet az enyémhez, vagyis, ha azt akarom , hogy A. ne legyen pikírt velem, akkor én nekem is haragudnom kell B.-re és C-re, sőt, mindenfélét mondani róluk,csak hogy béke legyen...
Na ezt nem veszi be a gyomrom...

Huhhh, befejezem, már én is belegabalyodtam ebbe a szövevénybe, kb most úgy érzem magam mint kép amit felraktam....hálóban egy buborékban...........