Hirtelen jött a semmiből, mint általában a viharok.
Csak ülsz gyanútlanul az erkélyeden, sehol egy sötét felhő -mert azok a ház mögül jönnek, a hová nem látsz - meg egyébként is, süt a nap, miért is esne?
Aztán csak paff.
Leszakad az ég, hallod ahogy egyre sűrűbben kopog a jég a házakon, az utcán, az autókon, és máris benne vagy egy jóóó kiadós nyári viharban.
Áldod a szerencsédet, hogy nem vagy úton, nem ázol bőrig és a jég sem veri ki a szemed.
Hirtelen jött a semmiből, mint általában a viharok.
Csak ülsz gyanútlanul a barátaidnál, sehol egy sötét felhő - mert azok mindig rejtve maradnak, az emberi természet kiismerhetetlen - meg egyébként is ők olyan aranyosak mindig.
Aztán paff.
Leszakad az ég, hallod ahogy egyre sűrűbben kopognak a kemény, penge éles szavak és már benne is vagy egy jó kiadós családi vitában.
Behúzott nyakkal, pisszenés nélkül várod, hogy elüljön, vagy legalább is csillapodjon a vihar, hogy elköszönve tőlük áldhasd a szerencsédet, hogy nem kaptál belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése