Emlékszem, forró pénteki nap volt, pont mint az előtte lévő húsz.
Nagyon vártam már a munkaidő végét, ám az ólomlábakon járt, mintha tudta volna, hogy hamarosan itt lesz a Nagy Nap.
És igen, eljött az Én időm.
Letettem a formaruhát, meglocsoltam kedves virágaimat - és most nem gondoltam arra, hogy a 14 nap alatt senki nem fogja őket meglocsolni - és kiléptem a munkahelyem kapuján.
Felszabadító érzés volt eljönni szabadságra.
Mintha még soha életemben nem lettem volna ilyenen.
Kismillió terv zsongott a fejemben az elvégzendő feladatokról. Azokról amiket már hónapok óta tologatok magam előtt alkalmas időt keresve az elvégzésükre -éss persze nem találtam még eddig -
Ennek örömére, mármint hogy elkezdődik a rendes nyári szabadságom, a családomnak képviselő fánkot sütöttem.
Isteni lett, leszámítva azt a megjegyzést, hogy ebben a dög melegben mégsem kéne krémes sütit csinálni, gondolhatnék az egészségükre, mármint, hogy a szalmonellára.
Megsértődtem.
Tulajdonképpen nagyon hamar megsértődöm.
(Itt most egy Coming Out következik - ez egy nagyon,nagyon divatos kifejezés ma- nem azt akarom bejelenteni, hogy a nemi indentitásom megváltozott, nem.
Továbbra is hetero beállítottságú vagyok, hanem a beismerés, hogy Én, személy szerint, igenis hamar, és van amikor tök ostobaságon megsértődöm)
Utólag mindig kiderül, hogy nagy hülyeség volt rágódnom rajta, megsértődni meg pláne...
Jó pár példa van rá,minden honnan.
De persze ez egy másik blogbejegyzés lesz.
A szabim nem úgy telt ahogy elterveztem.
Nem gondoltam, hogy ennyire iszonyúan fáradt vagyok. Az első 7 nap a kánikula jegyében telt.
Én jól viseltem, a férjem egyáltalán nem.
Erősen foglalkoztatott a különélés gondolata, ettől rosszabbra még nem gondoltam.
Persze az eltervezett munkákból semmit sem csináltam meg, csak aludtam, mint egy csecsemő.
A szabim második etapját egy iszonyatos vihar indította.
Tényleg nem láttam még iylet.
Szerencsére, mindjárt utána egy egész napos vendégségben voltunk, ahol nagyon jól éreztem magam, és persze Marcipán is:-)
Aztán találkoztam a barátaimmal is akikkel egy nagyon jó hangulatú délutánt töltöttem el.
Kaptam tőlük ajándékot, de nem kellett volna, hiszen nem adtam nekik semmit.
Egészen egyszerűen csak köszönöm, hogy vannak nekem.
Az idő hüvöskés volt, de tökéletesen ideális volt a városbéli sétához.
És már pikk-pakk el is telt a szabim.
A hajfestést is ma csináltam, és nem olvasztottam le a hűtőt, mint ahogy nem pakoltam össze a pincét, a kamrát, a konyhát, a garázst.
Majd.
Máskor, később.....
Nem írtam, de olvastam.
Valójában csak sokat-sokat aludtam. Mint akinek ezer év restanciája van az alvás terén, hátén most valamennyit lefaragtam belőle. És csak most a két hét letelte után érzek igazi lelkesedést minden nemű házi munkához.
De hétfőtől munka megint, ám ha minden jól összejön októberben lesz 4 napom Drezda-Meissen:-))))))))))
(Nosztalgiázni fogok, mert gimis koromban eltöltöttem itt diákként pár napot:-)...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése