Nem bánom, ha rám csöppen a lé, és azt se te mit fogsz hozzá szólni.
Már ha szólsz egyáltalán, hiszen az oktalan sértődéstől semmit se látsz, hallani meg régóta nem hallasz.
Én tudom, hogy mindezekkel a dolgokkal, csak elbújsz a probléma elől, és majd megint valami szarságon robban ki belőled.
Mint legutóbb is,és még olyan nagyon sokszor.
Komolyan mondom, már sajnálni kezdenélek, ha nem én lennék az, aki ezt az egészet a nyakába kapja.
Mármint az óvodás hisztijeidet, sértődéseket semmiségeken, a lehúzó beszólásaidat.
Az egész átokverte frusztrációdat.
Igen, neked, nincs refluxod, nem rándul görcsbe a gyomrod, ha arra gondolsz, most mi a fene baja lesz, mi nem fog tetszeni neki?
Ám mégis te vagy megsértődve, te vagy a mártír aki kénytelen elviselni minket...
Valahogy azt hiszed hogy haza adod a pénzt és ezzel mindenféle kötelességednek a családdal -velünk szemben eleget tettél...
Pedig marhára nem, nagyon nem.
És ezt majd akkor fogod sajnálni, a legjobban amikor szükséged lenne ránk.....mert tetszik-nem tetszik előbb utóbb eljön az az idő is....
Én pedig engedetlen leszek..........................némi kárpótlás a panziósné szerepért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése