Nos a súlyomon még nem látszik, de már apróbb jeleket észre veszek.
Öt kör a napi penzum, függetlenül attól, mennyire gyorsan futom le.
Az első három napról inkább nem mondok semmit, le sem bírtam futni az öt kört, lihegtem, kifulladtam, megálltam és feladtam.
A lábaimban izom helyett kocsonya, a tüdőm helyén nem is tudom talán kopoltyú volt, mert pont úgy kapkodtam a levegőt, mint egy partra vetett hal.
Folyt mindenütt a víz rólam, ronda látvány voltam, még magamnak is.
És nem esett jól csöppet sem a futás, fájdalmas volt na.
Aztán egyszer csak megtört a jég, és múlt hét pénteken lefutottam egyszerre az öt kört.
És immár minden nap le tudom futni.
Élettani hatások megfigyelése magamon:
1./ Már nem akarok azonnal meghalni, csakis az ötödik kör végén.
2./ Reggel nem esik nehezemre azonnal dresszbe bújni és minden negatív gondolat nélkül kimenni a pályára.
3./ ha lassan is de oldódnak a zsírpárnák a derekamról a combomról, már nem érnek össze, és ez ebben a melegben isteni érzés.
4./ Frissebbnek érzem magam, és ma volt az első nap, hogy jó érzés volt futni.
5./ A súlyom nem változott, nem csökkent, de legalább nem is nőtt.
Sajnos a türelem nem tartozik a futáshoz, pontosabban csöppet sem lettem türelmesebb, sőőőőt!...
De azt hiszem ez már inkább a hőség rovására írható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése