Nem tudok logikus magyarázatot adni arra miért kell elmenekülnöm mindig minden honnan, és minden elől.
Legyen az akár maga a blogolás vagy csak egy téma ami nekem kényelmetlen, vagy egy helyzet amivel szintúgy vagyok.
Lelépek, ahelyett, hogy szembenéznék vele, vagy a saját gyarlóságommal.
Ez a blog is egy sértődésből származik, akár csak a többi, vagyis nem mert a legeslegelső blogolos az még tisztán és őszintén a kíváncsiságra az ismeretlen emberek megismerésére alapult.
Nyitott és elég naiv voltam abban az időkben, jóó sok pofonnak kellett elcsattanni ahhoz, hogy megértsem, nem mindenki kedvel aki kedveseket ír a blogodba.
Csalódások voltak, és most már így maradnak, még akkor is ha egy fals néven csinált imélcímmel vagyok itt regisztrálva azért Én én vagyok.
Ez még a régi beidegződésből van, de aki ismer az tudja, nem ez számít.
Az az érdekes ebben, hogy akérmerre menekülsz, nem tudsz más lenni, mint ami vagy. Nagyon régóta olvasom a blogjaidat, és megbízhatóan mindig ugyanaz jön szembe. Mondjuk úgy, hiteles vagy.
VálaszTörlésEzzel az erővel akár fel is vehetnéd a kesztyűt. :)
:-)) Köszi, hogy még mindig olvasol és hitelesnek tartasz:-)
VálaszTörlésA legnagyobb dicséret amit kaphatok:-)
Igen, akár fel is vehetném a kesztyűt:-)