Jó régen nem írtam, nem mintha nem lett volna miről, egészen egyszerűen túl fáradt voltam fejben.
Szétcsúsztam, egy értelmes épkézláb mondatot se tudtam leírni estére.
Nem csak a nagy meleg miatt, amúgy is túl sok volt a benti mindenféle.
Nem írhatok neveket,de azt se tudom megállni,hogy ne írjak róla.
Napi 8 órát töltök a melós helyemen, és ha olyan emberek között kell lennem,akik nem kedvelnek,vagy én nem kedvelek, akkor minden ott töltött perc felér egy vesszőfutással.
Nem, valóban nem kellene a sunyi kis megjegyzéseken agyalnom, sem azon, hogy kirekesztenek információkból ami kell(kellene) a munkámhoz, ám mégis ezt teszem, mert túlságosan érdekel, ki mit gondol rólam.
Basszus!
Nem kell mindenkit szeretni,de ha már össze vagyunk zárva ilyen hosszú időre akkor lehetne elviselhetőbb.
De! A pozitívum ebben, hogy hétfőtől megváltozik ez.
És itt lép be Csi - vel folytatott komment lényege.
Sokat gondolkodtam ezen, pontosabban azon, hogy mit jelent a megbocsájtás.
Nekem!
Miért cipelem már évek óta magamban a sérelmeket. Mire jó ez?
Lehet így állok bosszút amiért akkor nem tudtam érdemben visszavágni, lezárni a dolgot.
Volt idő,hogy ezerféle bosszút forraltam ellene,de nem tettem meg egyet sem,miközben ő még évek múlva is belém rúgott.
Dicsőség? Gyávaság? Egyik sem, egészen egyszerűen nem akartam lealacsonyodni az ő szintjére.
(Bevallom nehéz volt ellenállni,hiszen mennyivel könnyebb gonosznak lenni....)
Szóval reboot, a volt kolléganőmmel,a volt barátnőmmel, a volt dolgokkal......
Hogy ez ennyire fog sikerülni nem tudom, de szeretnék túl lépni rajtuk,és ez már jó jel az esetemben.
írok nálam :)
VálaszTörlés:-) Igen, olvastam és nagyon hasznos volt, és igyekszem majd...
VálaszTörlésÉn egy 10 fős irodában dolgozom, 90 % -a nő akik egymással sem beszélnek én mindegyikkel, de egyikkel sem érzem magam jól, hiába igyekszem, hogy legyen valami közösség, egyedül a küszködés szép szele is kifullad...még emlékszem miylen egy igazi kollektíva, pedig akkor sem volt ám mindenki jóban, olyat amúgy sem lehet, de nálunk a közösségi szellem hiányzik, az,hogy ne az önös érdeket nézze valaki,hanem a csoporttért, az irodáért tegyen valamit.....
És innen már csak egy lépés az, hogy nem érzed jól magad ott ahol dolgozol egész nap