2015. július 10., péntek

Reboot.............vagy valami hasonló....

Jó régen nem írtam, nem mintha nem lett volna miről, egészen egyszerűen túl fáradt voltam fejben.
Szétcsúsztam, egy értelmes épkézláb mondatot se tudtam leírni estére.

Nem csak a nagy meleg miatt, amúgy is túl sok volt a benti mindenféle.
Nem írhatok neveket,de azt se tudom megállni,hogy ne írjak róla.

Napi 8 órát töltök a melós helyemen, és ha olyan emberek között kell lennem,akik nem kedvelnek,vagy én nem kedvelek, akkor minden ott töltött perc felér egy vesszőfutással.

Nem, valóban nem kellene a sunyi kis megjegyzéseken agyalnom, sem azon, hogy kirekesztenek információkból ami kell(kellene) a munkámhoz, ám mégis ezt teszem, mert túlságosan érdekel, ki mit gondol rólam.

Basszus!
Nem kell mindenkit szeretni,de ha már össze vagyunk zárva ilyen hosszú időre akkor lehetne elviselhetőbb.

De! A pozitívum ebben, hogy hétfőtől megváltozik ez.

És itt lép be Csi - vel folytatott  komment  lényege.
Sokat gondolkodtam ezen, pontosabban azon, hogy mit jelent a megbocsájtás.
Nekem! 
Miért cipelem már évek óta magamban a sérelmeket. Mire jó ez?
Lehet így állok bosszút amiért akkor nem tudtam érdemben visszavágni, lezárni a dolgot.

Volt idő,hogy ezerféle bosszút forraltam ellene,de nem tettem meg egyet sem,miközben ő még évek múlva is belém rúgott.
Dicsőség? Gyávaság? Egyik sem, egészen egyszerűen nem akartam lealacsonyodni az ő szintjére.
(Bevallom nehéz volt ellenállni,hiszen mennyivel könnyebb gonosznak lenni....)

Szóval reboot, a volt kolléganőmmel,a volt barátnőmmel, a volt dolgokkal......

Hogy ez ennyire fog sikerülni nem tudom, de szeretnék túl lépni rajtuk,és ez már jó jel az esetemben.

2 megjegyzés:

  1. :-) Igen, olvastam és nagyon hasznos volt, és igyekszem majd...

    Én egy 10 fős irodában dolgozom, 90 % -a nő akik egymással sem beszélnek én mindegyikkel, de egyikkel sem érzem magam jól, hiába igyekszem, hogy legyen valami közösség, egyedül a küszködés szép szele is kifullad...még emlékszem miylen egy igazi kollektíva, pedig akkor sem volt ám mindenki jóban, olyat amúgy sem lehet, de nálunk a közösségi szellem hiányzik, az,hogy ne az önös érdeket nézze valaki,hanem a csoporttért, az irodáért tegyen valamit.....
    És innen már csak egy lépés az, hogy nem érzed jól magad ott ahol dolgozol egész nap

    VálaszTörlés