Nem szokványos dolog rekkenő hőségben neki vágni a városnak, megjegyzem ilyen kihaltnak az utcákat csak éjszaka láttam.
Minden ép eszű ember víz mellett van .............
Ám én nagyon élveztem a kirándulást, nem bánom a leégett két karomat, a sötétebbre barnult lábam szárát se- amire a színváltás már bőven ráfért - mert egészen egyszerűen imádok itt élni.
Csak ültem a padon és néztem a maratonit futókat - egyébként is le a kalappal az előtt aki fut, de ebben az időben duplán respect nekik.
Én pedig nagyon elégedett vagyok, csak azt nem értem, miért is nem csinálom ezt gyakrabban.
Azt hiszem a lustaság a legerősebb faktor ebben a tényezőben.
Ilyennek képzelem azt amikor megáll az idő és veled ücsörög a padon.
Nem siettem sehova, nem kellett senkinek sem megfelelnem, ma enyém volt világ.
Megjegyzéseket tettem gondolatban a körülöttem lévőkre, próbáltam kitalálni ki mit dolgozhat, miként él, cserélnék-e vele.
De persze nem, senkivel sem, a saját nyűgjeimet már megszoktam, most kezdjem elölről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése