Amíg magamtól, önnön kedvemre tettem-teszem, jó, de amint kötelezővé válik - mint jelen esetben is - akkor már nyűg,és teher.
Valójában mindennel így vagyok.
Amit önként vállalok be, azt minden további nélkül megcsinálom, még ha nehéz is,lásd angol nyelvvizsga.
Ok,valójában mindent megcsinálok,de sokkal több erőfeszítésembe kerül azt megtenni,amit nem én akartam.
Az álmom ez. Ami a fenti képen van. Egy ház a tengerparton, és én elnyúlva a hullámzó fűben, vagy egy napozó ágyban csak nézem és nézem a végtelenséget,és nem tudok betelni vele.
Előző életemben ott élhettem, mert nagyon vágyom erre és ismerősnek tűnő érzések kerülnek elő, pedig soha nem jártam tengerparton:-(
Visszatérve a futáshoz, most egy muszáj időszakban vagyok.
A tesit most muszáj megcsinálni, és muszáj az agyamat átállítani erre, mert egyébként mindenféle testi nyavalyák törnek ki rajtam.
Tavaly pl.annyira megfájdult a combom, hogy lépni nem tudtam,nem hogy futni, így jelezte a szervezetem,hogy ácsi! ne tovább.
Én pedig hallgattam rá, nem is sikerült akkor a tesim, csak később.
Szóval alapvetően lusta és kényelmes vagyok és sokszor van bennem irigység azok iránt akik kitartóak valamiben, akármiben, pl.a futásban.
Én csak addig csinálok valamit amíg jól esik.
Mindig is ilyen voltam.
Emlékszem jó sportoló voltam, de amint rendszeresen kellett volna járni edzésekre abba hagytam, ahhoz már sem türelmem,sem kitartásom nem volt.
De ha jön a muszáj, akkor összekapom magam, és ha nehezen is de megcsinálom amit kell...
Igaz az eredmény csak rövid ideig tölt el boldogsággal, de legalább megvan, és nem nyúznak megint egy évig.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése