Szóval amikor antiszoc vagyok elvárom, hogy békén hagyjanak, mogorva,és undok vagyok, valamint kimondottan sárkány jelleget öltök.
Tüzet okádok, vagy epét hányok ha kell, ha nem.
Aztán elvárom, sőt, meg is sértődök,ha pont ugyanígy viselkednek velem a kolléganőim.
Na persze nekik sem kell a szomszédba menni a kekk viselkedésért,és tudom, hogy ez az alapja az enyémnek is.
Ez a nemnormális állapot nagyon megvisel, egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyire hatással tudnak lenni rám, hogy ennyire akarok valamiféle társasághoz tartozni, már amikor elviselem őket.
Mert amikor már nem bírom tovább és elszakad a cérna, na akkor vagyok antiszoc, de akkor nagyon.
Most valahol félúton vagyok a javulás és a nemjavulás között.
Tegnap pl. fájt a fejem, és bevettem valami gyógyszert, meg sem néztem mit, aztán esett le, hogy a cukor betegségemre kapott gyógyszert vettem be, még jó, hogy rájöttem.
Basszus, ez már a végkezdete lenne?
Amúgy sem érzem magam jól mostanában a munkahelyemen.
A kolléganőimmel van gondom, de gondolom,nekik is velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése