Tegnap nagyon elégedett voltam magammal,a világgal ,úgy általában mindennel.
Először is, sikerült leküzdenem a lustaságomat, ami már teljesen eluralkodott rajtam.
Valahol azt olvastam, hogy a munkák azért fejeződnek be, mert vannak a határidők, -ok, nem pontos,de a lényeg benne van - vagyis ez volt az utolsó nap amikor a tesi felmérést megcsinálhattam.
Mindig korán megyek be dolgozni, így volt időm átöltözni a munkaruhámba, miközben az agyam azon kattogott, hogy mégiscsak a tesis cuccba kéne lennem, el kéne mennem arra a felmérésre, mert mivan,ha szeptemberben -amikorra is terveztem ezt az egészet - azon a napon éppen rossz idő lesz.
Reális volt a felvetés, hiszen a szeptember már ősz, így eldőlt a kérdés, és sietve, nehogy meggondoljam magam, átcseréltem a ruhámat - megint - és lementem a pályára.
Mindent megtettem, hogy a lehető legjobb legyen az eredményem.
És! sikerült,ha jól számoltam 295 pontom lett, de ha rosszul akkor is megvan aminek meg kell lennie és ez végtelen örömmel töltött el egész nap.
Még az is megfordult a fejemben,hogy basszus minden nap ennyire le kellene fárasztanom magam, hogy a streszt, a kolléganőim idegesítő magatartását jól, jobban elviseljem.
Tegnap ugyanis birkatürelmem volt!
Szóval nekem a tegnapi nap egy siker történet volt:-)
És nem írok, nem játszom azt, ami mostanában látok blogokon,hogy le kell írni a napi pozitív dolgokat, mert próbáltam, és egy idő után nekem nagyon izzadtságszagú lett és el is felejtettem néha.
Mert blogot is azért írok,hogy ami frusztrál, ami rossz bennem van, eltűnjön belőlem, ha nem mondhatom el senkinek,akkor leírom ide.
Márpedig ezeket a kusza gondolatokat nem mondom el senkinek:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése