Reinkarnáció.....

 

Már régóta készülök megírni a történetemet, de valahogy nem volt időm rá, vagy inkább én magam sem hittem el.
Ám most mégis papírra vetem, mert érzem, rövid az időm, megint útra kelek, és ki tudja ki leszek a következő életemben.

Igen. A következő életemben.
Mert Én egy utazó vagyok, egy vándor, aki emlékszik az előző életeire, akármilyen rövidek, vagy hosszúak voltak.
Nem félek a haláltól, mert tudom, vár rám valami új, valami más, valami ismeretlen.

Talán csak egyszer nem akartam, féltem meghalni, féltem elveszíteni azt amim van.
A szerelmem. A nőt akit minden újjászületésemben kerestem és csak egyszer találtam meg.
A sors fintora, hogy nem lehettem vele sokáig.
A hálom gyors volt és váratlan.
Mind a kettőnknek.
És ismét ujjá születtem, de már nem emberként, hanem fókaként.
Nem zavart élveztem a vízi létet, de emlékeztem a Nő-re akit szerettem.
Emléke fájdalmas volt, nem is kerestem senkit magam mellé.

Minden nap elmentem a kedvenc tengerpartunka, remélve, hogy ott megtalálom, de nem, nem volt ott.
Én pedig egyre reményvesztettebben úsztam oda és vártam.
- Nem adom, nem adhatom fel - mondogattam magamnak.

Aztán egy nap, amikor a szokásos délelőtti "sétámat" tettem ott, ricsajra lettem figyelmes.
Kérdezgettem az ismerőseimet, a pingvineket is, mi ez?

Azt mondták emberek vannak itt és fényképeznek minket, menjek én is jó buli.
Nem sok kedvem volt,de mivel  úgyse volt más dolgom odamentem.

És csoda történt!
Ott ült piros kabátban és nézte a tengert.
Az utolsó helyet ahol látott.
Hittem, hogy rám vár.
Muszáj volt odamennem hozzá és tudatni vele.
Élek, Itt vagyok!
Ölelj meg, mert én is megölellek és tudnod kell, érezned kell, hogy a szerelmem örök.
Még így is, most is.

Először nem akarta az érintésem, hiszen fóka voltam, de aztán valamit megérezhetett, mert ő is belement a játékba, mi több kérte vele lévő férfit filmezzen le minket.
Emlékül magával visz.......

Én pedig boldog vagyok most, mert én is elhoztam őt emlékbe magammal....