Mosogatás közben jönnek a legjobb gondolatok,mert ráérek.
Azon filóztam legutóbb, hogy hányféle dologról akartam én bejegyzést írni.
Némelyiknél eljutottam a címig, de a többsége megmaradt kósza gondolatfoszlánynak.
Lássuk csak:
Volt ugye ez A legnehezebb sport az optimizmus - ebben arról akartam írni, hogy mennyire nehéz manapság optimistának lenni, úgy ,hogy közben vívod a csatáidat, leginkább önmagaddal, de a környezeteddel is....
Aztán ez Én a panziósné - amikor is arról írtam volna, hogy itthon sokszor úgy érzem nem vagyok más, csak ez. Akkor nagyon elégedetlen voltam - ez egy úri asszonyos kifejezés - a férjemmel.
Aztán szívesen megosztottam volna a gondolataimat a mai anyukákkal a gyereknevelésről, még nem találtam ki címet, de valami ilyesmi lett volna: Amikor az én gyerekeim kicsik voltak - csak elmondtam volna mennyire másról szólt akkor a gyereknevelés, a család mint fogalom is más volt.
És írni akartam arról,hogyan érzem magam itt és most, a címe Így látom én a világot.
Leírtam volna,hogy mennyire rosszul érzem magam ebben a békétlen, háborús világban, hogy csöndre, békességre vágyom és leginkább arra, hogy elégedett legyek én is,mások is....
Nos voltak még és vannak is még ötleteim,de ezek úgy elpárolognak a mosogatás végére mint a tűző napon a harmat.
Arra gondoltam, milyen jó lenne,ha lenne egy gép,ami azonnal papírra vetné minden gondolatomat, ami csak eszembe jut ilyenkor.
Aztán azonnal vissza is hőköltem,hiszen akkor írásos bizonyíték lenne ellenem, mert a gyilkos, gonosz dolgok is felkerülnének a papírra.....
Szóval csak ötletelgetek, aztán egyszer csak írok is,amikor pont tele lesz a bugyrom, a fejem, mindenfélével....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése