Nem gondoltam meg magam...

Azt hiszem elég időt adtam magamnak, hogy eldöntsem, akarom-e ezt a blogot (immáron a 22.-ket), ok ez csak egy szám de tény, rengeteg működő, élő blogom van szerte-szét.

Igen akarom! :-)

Nem most kezdtem a blogolást, hanem nagyon-nagyon régen, de most eljutottam oda, hogy nem kívánom azt, hogy akik régen olvastak, és még Fb-ra is felvettek ismerősnek, aztán szó nélkül ignoráltak, olvassanak.

Megharagudtam rájuk, megsértődtem, és tulajdonképpen minden vándorlásomnak ez volt az alapja.
Nehezen értettem meg, hogy nem mindenki azt adja vissza, amit adok.
Lehet, túl sokat akartam...

Mindegy, ez a bloghely tetszik, igaz, nem ilyenhez szoktam, de úgy látom a régi fajta csevegős,barátkozós blog helyek kipusztultak.

Bevezetőnek ennyi elég, már írtam valamennyire magamról, és fogok még írni a minden napi élményeimről.

Pont mint régen.

Mostanában elfogyott a szó belőlem, úgy éreztem, semmi értelme bármit is leírni, hiszen ambivlaens módon viszonyulok hozzá.
Egyfelől akarom, hogy olvassanak, és írjanak kommenteket, hogy legyen visszajelzés, másfelől a hátam is borsózik ugyanettől.
A nyájas, semmit mondó szövegektől a félreértett kommentektől, a sértődésektől, és a vitáktól.



Aztán még ez is gond nekem.
Tele vagyok szeretettel, és nagyon rosszul esik, hogy nem tudom senkinek odaadni ezt a babusgatós,ölbe vevős, simogatós csupa ölelés és puszi szeretetemet.

Nekem ezt jelenti ez a szó.

A simogatást, az ölelést, a finom sütiket, amiket egyre nagyobb élvezettel készítek.
A gyerekeim nagyok, a férjem sohase igényelte, így csak  gyűlik bennem ez az egész, és fura módon megkeseredetté tesz.
A "nincsrámszükségesenkinek"  oktalan,  de annál rombolóbb érzése uralkodik most rajtam.

Van amikor  elbámészkodom a tükör előtt. De csakis reggel, később kimegy a fejemből.

Nos, levonva a konzekvenciát, ébredés után soha senki ne lásson!
Tessék megvárni amig szépen felszívódik a táska a szemem alól, a kávé csillogást  csempészik a szemembe, és tudok mosolyogni úgy hogy nem fog vicsorgásnak tűnni.

Most pedig indítom a napot, bolt, meg ebédfőzés, meg ilyenek.
Ja, és születésnapi előkészületek, vasárnap  lesz a férjem 54 éves:-)