Ahogy jön, éppen mint amikor régen -még az internet elterjedése előtt - levelet írtam.
Ott is ahogy az eszembe jutott úgy került a papírra.
Mostanában gyakran eszembe jutnak régen volt dolgok, történetek.
A FB-on éppen most talált rám néhány volt gimis osztálytársam, és hagyott egy el néhány volt blogos ismerősöm.
Szóval a létszám nem változott.
Csak itt belül érzem szarul magam.
Miért jelölt be, ha aztán ignorál? Nem én akartam, de ha már töröl, akkor legyen benne annyi gerinc, hogy szól.
Vagy nem tudom.
Már megint túl nagy jelentőséget tulajdonítok semmi kis dolgoknak.
Vagy a kolléganőim. Basszus nagyon idegesítőek tudnak lenni, még az sem zavar, hogy én is éppen ilyen lehetek a számukra.
Tegnap jobb is volt, hogy nem dolgoztam, mert tutira összevesztem volna valamelyikkel.
Én csak nyugalmat akarok. Itthon is a munkahelyen is az életemben is.
De éppen valamelyik mindig gubancos.
Ha úgy érzem, hogy végre megoldódik egy élethelyzet valamelyik terülten, tutira a másik lesz túl bonyolult.
Most a családi dolgok kezdenek egyenesbe jönni, cserébe bekever a munkahelyi.
Ennyi idősen én már semmiféle izgalomra nem vágyom, ha csak nem szexuális.
Itt van a tavasz.
Én mindig is imádtam ezt az évszakot, most sincs másként.
Én is felpezsdülök, kicsit visszatér az életkedvem, már nem jut eszembe az, hogy basszus mennyire idős vagyok, hanem elsodornak az érzelmek.
Sokkal többet és szívesebben vagyok kint, de hát ez egyértelmű, vagy nem?:-)
Ott is ahogy az eszembe jutott úgy került a papírra.
Mostanában gyakran eszembe jutnak régen volt dolgok, történetek.
A FB-on éppen most talált rám néhány volt gimis osztálytársam, és hagyott egy el néhány volt blogos ismerősöm.
Szóval a létszám nem változott.
Csak itt belül érzem szarul magam.
Miért jelölt be, ha aztán ignorál? Nem én akartam, de ha már töröl, akkor legyen benne annyi gerinc, hogy szól.
Vagy nem tudom.
Már megint túl nagy jelentőséget tulajdonítok semmi kis dolgoknak.
Vagy a kolléganőim. Basszus nagyon idegesítőek tudnak lenni, még az sem zavar, hogy én is éppen ilyen lehetek a számukra.
Tegnap jobb is volt, hogy nem dolgoztam, mert tutira összevesztem volna valamelyikkel.
Én csak nyugalmat akarok. Itthon is a munkahelyen is az életemben is.
De éppen valamelyik mindig gubancos.
Ha úgy érzem, hogy végre megoldódik egy élethelyzet valamelyik terülten, tutira a másik lesz túl bonyolult.
Most a családi dolgok kezdenek egyenesbe jönni, cserébe bekever a munkahelyi.
Ennyi idősen én már semmiféle izgalomra nem vágyom, ha csak nem szexuális.
Itt van a tavasz.
Én mindig is imádtam ezt az évszakot, most sincs másként.
Én is felpezsdülök, kicsit visszatér az életkedvem, már nem jut eszembe az, hogy basszus mennyire idős vagyok, hanem elsodornak az érzelmek.
Sokkal többet és szívesebben vagyok kint, de hát ez egyértelmű, vagy nem?:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése