2015. március 26., csütörtök

Shopping meg én.....


Szeretek bevásárolni járni - melyik nő  nem szeret - .
Ilyenkor valóban elfelejtem, még ha kis időre is, minden bajom

Persze ruhát-cipőt-lakberendezési tárgyakat és egyéb - a férjem által haszontalannak  minősített dolgokat -sokkal szívesebben vásárol(ok)nék, mint élelmiszert, de hát ami van annak kell örülni.

Megfigyeltem, hogy a fiúkba génileg van kódolva, hogy csakis célirányosan lehet egy boltba bemenni, egyébként minek.
Mindig kínszenvedés nekem   a vásárlás velük, mert soha nem arra mennek amerre én, és nem ott  -és nem addig állnak meg ameddig én.

Ez nem fog soha megváltozni, azt hiszem.

Így érthető, hogy vásárolni leginkább egyedül szeretek.
Ez megmutatja azt is, hogy  nehezen alkalmazkodom -vagyis inkább igyekszem legalább itt érvényesiteni a saját akaratomat- ami roppant kellemes érzés, hogy aztán hazaérve igába hajtsam a fejem.

Péntek van és én nem dolgozom már késő délutánig, a mai nap a szent bevásárlás napja.

Csak ne kellene hallgatnom a fiam lamentálását arról, mennyire utál vezetni és mennyire utál álldogálni az Egy Eurós bolt előtt.
Be is jöhetne, de nem teszi, de amikor mégis akkor mást se hallok, csak siessünk, siessünk...

De ez az apró nüansz se tart vissza a vásárlástól:-)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése