Napjaim...

Hát valami  ilyesmi. 
Amikor nem volt kötelező itthon lenni, örömmel voltam itthon, hiszen bármikor elmehetem bárhová, tehát maradtam.

De most, hogy maradnom kell, mennék. 

Hozzánk sem jönnek és mi sem látogathatjuk a barátainkat.

Még jó, hogy van Marcipán. Vele muszáj kimozdulni, sétálni.

Aggaszt, hogy korlátlan időre meghosszabbították a kijárási tilalmat, hogy nem tudom mikor ölelhetem magamhoz a gyerekeimet, a kedves barátaimat. 

A világot.

Most - igaz nincs egy csöppet sem húsvéti hangulatom - de sütök és vettünk sonkát is, és tojást is.
Mert ragaszkodunk a megszokott dolgokhoz ebben a felfordult világban.

Mivel január óta jó pár marlenkát és mézeskrémes csináltam, így most ezt a régi, lakodalmas sütit sütöttem. A neve rumos félhold. 

Egyszerű és finom. 

Aztán sütöttem még kenyeret gépben. 

Ragaszkodom a gépi sütéshez, hiszen azért vettük. Most kipróbálásra került a gyermelyi kenyérliszt és az aszkorbinsav.

Hát valami isteni lett a kenyér. Büszke is vagyok magamra, hogy a kezdeti kudarcok ellenére nem adtam fel és végül sikerült megsütnöm azt a kenyeret, a mit szívesen eszünk.

Feleáron mint amennyiért a boltban megkapom.

Aztán varrtam maszkokat, saját használatra.

Én hordom, amikor kimegyek az utcára.

Valahogy olyan gyorsan telnek a napok. Sokat ücsörgök a teraszon és várom, hogy végre telerakhassam virágokkal, mint tavaly.

Néha annyira elfog az aggodalom a gyerekimért, hogy képes vagyok az agyukra menni. 

Aztán meg fogom a fejem, hogy úristennn! mennyire buta is vagy, hiszen felnőttek és tudnak vigyázni magukra.
Nagyon szeretném, ha épségben túlélnénk ezt az egészet!

És igen. Szeretném, ha nem lennénk betegek. Ebben a helyzetben nem vagyok meggyőződve arról, hogy aki más betegséggel menne orvoshoz azzal megfelelően bánnának-e.
Prioritása van a vírusnak - ez persze érthető - , de azért a többi betegség sem szűnt meg.
Nekem a diabetológiára az áprilisi időpontomat eltolták agusztusra.
Hála Istennek, nincs problémám, és remélem nem is lesz.

Csak firkálgatok össze-vissza, itt is.

Nincs türelmem, kedvem.

De majd alakul,   a régi félelmek nem gyűrhetnek újra maguk alá. Nem is fognak.
Nem véletlenül értem meg a 60 évemet. Használom a megszerzett tapasztalatot, és többé ne leszek holmi kis játszmák részese. :-)