Már csak 40 nap................

- Ugye nem hiszed, hogy zökkenő mentesen tudsz magad mögött hagyni 40 évnyi munkát?

- Pedig, de! Úgy gondoltam. Csak simán átadom az utódomnak a megszerzett tapasztalataimat-tudásomat, elköszönök, aztán másnap már új dolgok felé fordulok.
 - Na persze  - gúnyos félmosoly.
- És hogy állsz most? Most, hogy alig 40 napod maradt ?
- Nem tudom - szomorú félmosoly.
- Neeem tudod? -  tettetet álmélkodás.
- Nem. Nem számoltam az érzéseimmel, az elhatalmasodó haszontalanság érzete letepert.
Nincs rám szükség, mert aki az utódom lett, ügyes, gyors felfogású. És bár ezt is akartam, hogy mire letelik az időm, ő zökkenő mentesen a helyemre álljon, mégis elfogott a szomorúság.
Többé már nincs szüksége rám.
Tudod milyen haszontalannak érezni magad?
- Nem. Én mint az ego-d, soha nem voltam haszontalan. Én mindig a küzdésre biztattalak, sőőőt, egyenes kényszerítettelek arra, hogy tedd meg azt amihez nem fűlik a fogad. Gondolj csak a sok iskolára, nyelvtanfolyamra, jogosítványod is így lett!
- Igaz - mondom, még mindig szomorú félmosoly az arcomon.
- Na látod. És most fejezd be a nyafogást! Nincs nélkülözhetetlen ember. Mindig, mindenkit lehet pótolni. Legyen szó bármiről. Ezt vésd az eszedbe!
Szóval fel a fejjel, én majd segítek neked. Már vannak ötleteim, terveim, de ehhez szükségem van rád!

Tudod nélküled haszontalan lennék..........................