A hirtelen rám szakadt idő megrémített.
Elveszettnek és feleslegesnek éreztem magam. Én aki megszoktam, hogy mindenre egyedül vagyok, nem kérek és nem is kapok segítséget, hogy mindenben egyedül döntök és enyém a felelősség, hirtelen egy láblógatós, kívülálló szerepében találtam magam.
Persze ezt így is terveztem, de nem tudtam, hogy ez érzelmileg ennyire megvisel. Az utódom gyorsan tanult, és mindinkább úgy éreztem, nincs rám szükség. Fájdalmas üresség lett hirtelen a társam.
A reakcióim hevesek, sokszor érthetetlenek voltak - akkor még - . Egészen egyszerűen nem találtam a helyem.
A több éves napi rutin borult fel, tűnt el pillanatok alatt. Elvesztem.
Végletek között lebegve töltöttem az utolsó munkanapokat. Hol gyűlöltem mindenkit, leginkább a kollégáimat - átkozva őket amiért nem törődnek velem jobban - hol pedig könnyes, érzelgős, keblemreölelős hangulatban voltam.
Valamiért azt gondoltam-hittem, rólam elfelejtkeznek, úgy fogok elmenni, hogy senki sem köszön el tőlem. Hát nem így lett.
Egy - számomra megható - utolsó dandársorakozón köszönt el tőlem a parancsnok. Míj meglepő a könnyeimmel küszködve vettem át a gyönyörű csokrot, és az ajándékokat.
Aztán erre ráfejeltek a kollégáim - azok, akikről azt gondoltam, hogy az eszükben sem vagyok - és egy igazán testhez álló ajándékkal leptek meg. Egy 3 napos jobb agyféltekés rajztanfolyammal!!! <3
Borzasztóan örül(tem)ök neki. És annak is, hogy a búcsúzós-fagyizós meghívásomra mind eljöttek, és jól érezték magukat....Igen ennek így kellett lennie, mert megérdemeltem!
Most pedig a férjem az aki elkápráztat.
A viselkedésével. A tenyerén hordoz, és én aki nem vagyok ehhez szokva az egyik ámulatból a másikba esem.
Hlemej!
Hogyan lehetne ez még ennél is jobb!! :-)
Szóval becsukódott egy kapu, de valóban kinyílt egy másik, tele lehetőségekkel, kalandokkal, új érzésekkel.
Újra kell építeni a férjemmel a kapcsolatunkat. Meg kell töltenünk tartalommal, érzelmekkel, és mindazzal, amit elfelejtettünk.
Pedig tudtuk amikor összeházasodtunk. Akkor még tudtuk...…………..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése