Történések velem...

Persze mindig, minden velem történik.
Nem is írhatnék másról, csakis magamról.

 Mindig, minden nap történik velem valami amit le kellene írnom azonnal, de elfelejtem, és csak gyűlik, gyűlik.
Egészen addig amíg ki nem buggyan és akkor egybe az egész felkerül a memoáromba.

Pl. a fb. csodás anyagot biztos meglepetésekhez.

Bejelöltem egy gimis barátnőmet, akivel azóta nem beszéltem, hogy hozzáment a fiú barátomhoz.
Akkor még nem hallottam arról a szokásról, hogy barát exével nem kavarunk, pláne így nem.
Nagy törés volt ez nekem, anno, kétszeresen is.
El sem mentem az esküvőjükre.
De most, hogy beszélgettünk, rájöttem, hogy a lehető legjobb dolog volt ez, mert megmentett attól, hogy ottragadjak és egy szoknyapecér férjem legyen.
Nem érzek elégtételt, inkább drukkolok, hogy legyen ereje kilépni ebből a megalázó helyzetből.

Aztán - nem tudom, hogy az indián nyárnak köszönhető-e  - de kaptam egy csomó jelölést.
Olyan emberektől akiket alig, vagy sehogy sem ismerek.
Nekem nem célom a sok ismerős gyűjtése, így megkérdezem mindig, honnan ismerjük egymást.
A válasz általában vagy töröl simán, vagy megírja és akkor felismerem, vagy mint legutóbb is közölték velem, hogy csak ismerősnek tűntem, "nyugodtan törölj, mert az ismerőseimet beteszem a "Fitt és karcsú Magyarország" megnevezésű zárt FB csoportunkba és nem szeretném, hogy ez esetleg gondot okozzon Neked" Basszus! Ezen jól felhúztam magam és töröltem is a felkérést. Utálom, ha valaki úgy szemtelenkedik velem, hogy nem is ismer..... Voltam korosztályos orvosi vizsgálaton- hitem szerint utoljára - . A cégem kötelez erre, bár amilyen futószalag szerűen megy a vizsgálat, nemigen látom értelmét. Minden rendben, csak a szívemmel kellene kivizsgálásra mennem. Pont most, amikor kirúgják a szívsebészt operáció előtt? Hát még várok vele.... Isteni ez a meleg őszi idő. Imádom. Igaz lehetnék többet kint, de majd alakul ez is. Vettünk szárítógépet. Kéremszépen haladunk a korral, és ha lassan is de fokozzuk a kényelmünket. Meg vagyok elégedve vele, már csak azért is mert a ruha szárításához alkalmas területek lecsökkentek, és el is fogynak, amint megrenováljuk a fürdőszobát. Nincs vasalatlan ,de van még vasalódeszkám...:-) Mostanában egyre többször megfordul a fejemben, hogy nem akarok elköszönni a kollégáimtól. Nem tudok most jó érzéssel közöttük lenni, és félek egy év múlva sem fog változni semmi. Minek búcsúzkodni olyanoktól akiknek nem számítottál amíg dolgoztál? Na de majd meglátom.