A szívemről.....

Nem tudom hogy van. 
Olyan mint én, nem panaszkodik, csak teszi a dolgát.
Immár 58 éve. ( Tényleg nem sokára szülinapom is lesz...)

Nem is úgy gondolok rá, mint a testem egy részére, hanem mint egy önálló életet élő, érző-gondolkodó valamire.
Uhh, ez így furcsa, de ez van.

Aki érzelmi vonalak mentén dönt az érti miről írok.

Nagyon sokszor döntök a szívem szerint, amiben mások -az ész érvek alapján  - nem találnak elfogadható indokot.
Régebben még akartam, hogy megértsenek az emberek, hogy elfogadjanak, hogy én is egy közösség tagja legyek, de ez már a múlt.

Talán a korral együtt kapom ezt is.
Bent a munkahelyemen akartam közösségbe tartozni, de az nem az, inkább csak egy helyiség ahol több ember együtt van, de a közösségi szellemnek nyoma sincs.

Már nem érdekel, vágom a centit.
Most még  csak lélekben, de januártól a valóságban is.

Elmegyek onnan, és csak remélem, hogy nem rossz szájízzel, bár el nem tudom képzelni, hogy miként fognak a kollégáim ezen változtatni.
Már elkéstek vele....tudom.
Egyre többször jut eszembe, hogy el sem köszönök tőlük, hanem ahogy tette egy másik velem korabeli, egészen egyszerűen  eltűnök. Másnap már nem jövök be dolgozni.

Bánt? 
Most úgy gondolom nem fog, de azért 20 év egy beosztásban csak 20 év.
De kb ennyi ideje nincs közösség, csak tucat ember egy helyen.

Ja a szívemet ki kell vizsgáltatnom, mert egyébként kirúgnak...……….
A törvény nevében...…….
(hogy már csak 1 évem lenne itt, a kutyát nem érdekli....)