Kicsit ez, kicsit az.....

Erről már írtam, hogy az életem utolsó harmadába értem.

Fura érzés, olyan elveszettnek érzem magam a gondolattól.
Nem kérek és nem is hallgatok meg oravecznóracoelho bölcsességeket.
Idegesítenek, mert csak az én tehetetlenségemet nagyítják ki, de nem segítenek...

Ooopsz, éppen nem régen olvastam, hogy mekkora baromság az a szöveg ,hogy "ami nem öl meg az megerősít"............. és igen!!

Végre valaki megértette miért feszülök be valahányszor ezt mondják nekem...
Hát cseszd meg, használd te, élj vele te, de engem hagyj békén iylen ostoba sajnálkozással.
Micsoda öröm  volt,hogy van  végre valaki aki erről ugyanazt gondolja.

Az is marhára zavar, hogy most, hogy már kb megvan az utolsó munkában töltött napom kezdete, azzal nyúznak, hogy tervezzem meg mit fogok csinálni...

Hááát én aztat terveztem, hogy semmmmit!!
Csak leszek, és azt fogom csinálni amihez kedvem van, most ott tartok, hogy nincs kedvem semmihez, de persze ez majd változni fog.

Hiába na, hangulat ember vagyok.

Ma  színekkel  álmodtam.
Élénk, határozott színekkel, kék, türkiz, nap sárga, a történet nem maradt meg.
Csupa jót ír róla az álomszótár, újrakezdés, öröm,aktivitás ami jóléthez vezet..stb...nna, mégiscsak működik bennem valamiféle túlélési ösztön, ami átsegít ezeken a borongós,télies napokon.
Igaz csak álmomban jön elő, de hát igen, akkor is :-)

Iszonyú dühös voltam a minap, az okokat nem írom le, és valószínűleg két nap múltán már csak röhögcsélni fogok ezen, és még máson is.
Mert minden mulandó.

Izgalmas látni, miként porlad szét  az, amit sziklaszilárdnak hittél .
Na jó, nem mindig párosul felemelő érzéssel, de akkor is érdekes látni, miként lesz a vérre menő vitákból évek múlva röhejes párbeszéd... 

Nem tudom mit fogok csinálna, ha elmegyek nyugdíjba. 
Egyenlőre a jelenre koncentrálok, és a túlélésre játszom.
Nem is gondoltam volna, hogy mennyire nehéz úgy  megélni a most-ot, hogy tudod, mindenből az utolsót csinálod....

Igaz, mostanában sokkal többet foglalkozom az elmúlás gondolatával.
És igen, volt már, hogy azt mondtam, nincs már rám szükség, már nem akarok itt lenni....
De tovaszállt - már mást "boldogít" és egyébként is csak pár pillanatig telepedett rám a bánat.


De ha hinni lehet a jósoknak jön a tavasz, és akkor vidámabb bejegyzések következnek.....