Megint Pesten jártam.
És persze hű társam a tavasz is....
Megint megizzasztott, mert megint a megszokás öltöztetett, hiszen január van és ilyenkor röpködniük kellene a mínuszoknak.....
Ez a kis csikó évek óta a West End előtt áll de most úgy gondoltam jó ötlet lefotózni.
Hajnalban busszal megyek az Árpád hídig, de visszafelé mostanában gyalog jövök.
Meg volt megint a 10 ezer lépésem, és nagyon élveztem az egészet.
Tulajdonképen nem tévednék el Pesten, tudom, ha arra indulok hova fogok kilyukadni.
Vagy ha mégse akkor megkérdezek valakit.
Szeretek itt turista lenni, de élni nem élnék ebben az örökké nyüzsgő nagyvárosban.
Már nyugalomra vágyom, és pont elég nekem az az idegesség, amit napi szinten összehord a szél.
És persze a nyugdíjazásom se megy olyan egyszerűen ahogyan én azt elképzeltem, de nem is tudom mit vártam....Csak kerüljön a szemem elé Murphy, úgy pofon vágom....
És a legvégén a kedvenceim..:-)
A kutyám és a lányom macskája :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése