Én és mások....

Idén volt egy jól sikerült osztálytalálkozó. Fura módon alsó tagozatos osztálytársakkal.
A gimnazista osztálytalálkozókra nem mentem, nincsenek értékelhető élményeim a gimis  életemből.
Aztán az agilis társak kitalálták, hogy menjünk jövőre is, sőőt, minden évben.
Nekem már az ideinél is konfliktusom támadt szeretett férjemmel.
Ja, ő nem jött.
Jövőre jönne, de a többiek ellenzik a férj-feleség társ elhozását.
Leginkább azok, akik egyedül élnek.(No comment).
Ezt minden hátsó gondolat nélkül írom le, nem bántódtam meg, de máris egy lépéssel kijjebb

érzem magam azok közül akikkel idén még remekül éreztem magam.
Nem vagyok bulizós fajta, na.
Tényleg remete lettem.....:-(


A  fb. csodája, hogy boldog-boldogtalan megtalál.
Micsoda öröm lehet, ha beazonosítunk valakit akivel az köt össze, hogy ugyanott dolgozik, és néha köszönünk egymásnak.
De amúgy semmi, de tényleg.....szóval változtattam a profil képemen, arc nélküli lettem- na ja, kis teszt, ki fog bejelölni ezek után ha csak a lánykori nevem, és két pár tornacipőt lát....:-)
Aki felismer, az jöhet.:-) 

A névnapomra csodás virágokat kaptam.
Ezt egy baráti házaspártól.
Valami malabár spenót- ja a feleség szerint csodás - nekem nem tetszik, de ugye ajándék lónak....

A férjemtől orchideát kaptam, fehér színű nagy virágú. Ilyen:

És a legjobb szomszédainktól pedig piros begóniát.
Gyönyörű, de sajnos már nem fotogén, ugyanis a virágai neki kezdtek a hervadásnak, ami annyit tesz, hogy a csodaszép vörös virágok befeketedtek...

A kolléganőimtől csokit, amit minden lelkiismeret furdalás nélkül továbbítottam a családomnak, ugyanis én most 2017.07.17-től ( amikor cukor sokkot kaptam, ja ez egy másik történet) ignorálom az édességet.
Vagyis annak direkt beviteli módját.
Sajnos, vagy talán nem is sajnos mostanában tényleg nem kívánom az édeset.

Olyan dolgok történtek velem, hogy rá kellett szánjam magam erre.



Szóval Én és mások.
Sohasem voltam bulizós fajta, de tény, egyre kevésbé vagyok az ...............................