Plusz és minusz......

Karácsony óta fekszem.
Elkapott egy vírus.
Nem csak úgy nyim-nyám, hanem totálisan.

Fájt mindenem, az ízületeim, a mellkasom, a fejem, szédültem.
Nem esett jól semmi más, csak a fekvés.
Nem is csináltam semmit, ami kimondottan jó volt.

Szóval a plusszok:

-  digitális képkeret, amit imádok és napok óta régi fotókat nézegetek amiket aztán kirakok, hogy mások is nézhessék,
- egy ímél, egy útitárstól, akiről nem gondoltam volna, hogy hagyok bármiféle nyomot  a lelkében
- barátok, akik meglátogattak bennünket, felvidítva az amúgy beszürkült hétköznapokat,  
- mától tényleg szabin vagyok ..:-)
- szeretek blogot írni, pedig úgy látom, egyre kevesebbet írnak....vagyis nem tudom, lehet engem érdekel már kevésbé mások blogbejegyzése...vannak kedvenceim, de rajtuk kívül már más nem fér bele, mert  egészen egyszerűen nem találom a nekem megfelelőt.
Ami leköt,érdekel, odaragaszt a képernyő elé.
Maradok a régieknél.

Mínuszok:

- Pár kiló, pontosabban 3, aminek örülök, bááár a nem kívánt nátha  mellékterméke,
- egy blog, amit szívesen olvastam, de mire felgyógyultam eltűnt...sajnálom, sok sikert kívánok neki,



Hmmm..azt hittem, több a mínusz, valahogy úgy éreztem, de valójában nem is , mert ettől több nem jut eszembe....és most ennek örülök.

Az év utolsó napja jól telt, pont úgy ahogyan szeretem.
Petárdákkal együtt.
A kutyámra nagyon-nagyon figyeltem - ügyeltem, ismerem és tudom  milyen félős.
Korábban vittem le, és ha mégis hallottunk petárdát és láttam, hogy remeg ölbe vettem és próbáltam megnyugtatni, felvinni kézben, hogy érezze, mindennél fontosabb.

Számítottam ugyanis arra, hogy vannak, akiknek nem fontos egy kutya félelme, petárdázni fognak akkor is ha tudják, mennyire megijednek az állatok.
Igyekeztem a minimálisra csökkenteni a félelmét....azt hiszem sikerült..:-)

Nagyon-nagyon sajnálom az elszökött állatokat,a gazdáikat, mert láttam milyen páni félelem uralkodik el  az én kutyámon a petárda hangjaira.
Csak remélem hogy visszakerül mindenki a helyére.