Felnőtt..........................

 Kaptam az ívet a lányomtól - tőle amúgy mindig - ő nem rejti szarkazmus mögé, mint a fiam, hanem csak úgy bele az arcomba.


Nem esik jól, kb ez olyan, mint amikor valaki, akinek nincs gyereke, bele akar szólni- beleszól - a gyereknevelésbe.

A vita a felnőtté válásuk volt, konkrétan az, hogy a fiamat nem tekintem felnőttnek.
Megmondom úgy ahogy van, én lépcsőházi vitatkozó  vagyok, mindig akkor jutnak eszembe a frappáns válaszok, amikor a vitapartnerem már sehol sincs.
Elvonult az igazának biztos tudatában, miközben én ott állok megsemmisülve.

És akkor belém hasít a válasz.
Az a válasz, ami a földbe döngölte volna, ha akkor eszembe jut.
De nem jutott.

Pedig egyértelmű.
Ameddig gyerekként viselkedik, nem tekintek rá felnőttként.
Akárhány éves is.

Fura felnőttség az, ahol a problémákat oldja meg a szülő, az összes többihez nincs köze.......

Háborgok, igazságtalan vagyok, és kicsit szomorú.....

De elmúlik, és majd évek múlva, amikor a fiam is végre megtalálja a helyét vicces lesz visszaolvasni ezeket....de nem hiszem, hogy bárki is nevetni fog  rajta....

Azért azt elmondtam neki, hogy ők választottak minket szülőnek, viseljenek el ilyennek minket :-)