Macskás.............

Mindennél jobban szeretem a kutyám, ami valójában a lányom nevén van, de igazából nem is számít..
a sorsa már akkor eldőlt -márminthogy az enyém - amikor először kézbe vettem 6 hetesen.

Innentől kezdve az enyém..:-)

Ám azt vettem észre magamon, hogy  szeretem, imádom a macskákat és vágyom egyre.
Igen, igen a kutyám mellé, mert tudom, hogy remekül meglennének.

A macskák közül ez a fajta tetszik a legjobban, és szeretnék is egyet..nagyon nagyon
tudom jóban lennénk...:-)

Már odáig jutottam a macska imádatomban, hogy nemrégen  majdnem felhívtam egy telefonszámot.
Az egész úgy kezdődött, hogy tébláboltam a barátaink kertjében, amikor a kerítés másik oldalán egy barátságos fekete-fehér jól táplált cica jelent meg.
Édes volt és aranyos   kis fekete bajusz folttal az orra alatt..:-)

A nyakában kis medál. Daginak hívják és az ominózus telefonszám.
Azonnal megmozdult bennem a segítőszándék, Dagi is aranyosan bújt, egészen addig amig a medálhoz nem értem, hogy leolvassam a számot. 
Na akkor megfordult elegánsan-sértődötten -  arrébb ment, de nem túl messzire, csak annyira,hogy ne érjem el, és leült háttal nekem.
Én pedig annyira nevettem....
- Oké, - mondtam neki.
- Nem piszkállak. És mintha értette volna visszajött.

De már nem telefonáltam, mert a barátunk szólt, hogy itt lakik a szomszédban, és kijár ide hozzájuk, szóval nem szökevény macska....

Hát ennyi...és rájöttem, hogy nekem kell egy - vagy több - macska is.....és persze Marcipán mindenképpen!  :-)