....milyen az amikor nem jutsz levegőhöz.
Mikor a csokoládé megáll fél úton a torkodban, pont úgy, hogy nincs helye már a levegőnek.
Csak tátogsz, és kétségbeesetten próbálsz valamit kitalálni, mert fogy az idő.
Szemedben könnyek gyűlnek, a kétségbeesés, a tehetetlenség könnyei.
És látod, hogy senki más nem vesz komolyan téged, pedig ott vannak körülötted, de még sem segítenek, mert viccnek tartják.
És ez még rémítőbb mint a valóság...
Kirohansz és próbálsz köhögni, miközben halálosan rémült vagy.
Aztán ahogy jött el is múlik.
A csokoládé megolvadt és lecsúszott a gyomromba.
Áldom a sorsomat, hogy csak egy csoki volt ami elolvadt........................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése