Takarítanom kellene, de én csak állok báván az ablak előtt és elvágyódom.
El innen, minél messzebbre, egy óceán partjára, ahol csak én vagyok és a végtelen víz, meg a csönd, meg a nyugalom, meg a gondolatok, amiket itt végre szabadon engedhetek.
Nem kötne meg semmi, minden gondom valahol ott az óceán túlpartján maradna, és én nem is akarnám viszont látni őket.
Igaz, az örömök is ott maradnának, de ez most nem annyira lényeges.
Csak egy kis nyugalomra vágyom....
Megrázom a fejem, a kép eltűnik, én pedig nekifogok leszedni a függönyöket, felszedem a szőnyegeket, csillogóra varázsolom az összes ablakot, és a lakást.
Elvégre ünnep lesz, ilyenkor mindig csilli - villi volt minden.
Sohasem volt kérdés, kell-e csinálni, most kell-e, nem ér-e rá később, máskor, amikor kedvem is van hozzá.... magától értetődő volt, hogy a húsvétot nem lehet más lakással fogadni, csakis fényesre suvickolttal.
Hát mostanra megváltozott erről a véleményem, talán az is közrejátszik benne, hogy mostanában eléggé fáradt vagyok, valahova elszökött belőlem a vitalitás
Nem egyszerre, hanem lépésenként, aztán csak azt vettem észre, hogy nincs erőm megcsinálni ezt-azt, és kedvem sincs.
Pedig régen két kisgyerek mellett is egy nap alatt végeztem a a nagytakarítással A-Z-ig , de most már nem.
És nagyon szomorú vagyok emiatt, és hiába szedem a Béres akármi gyógyszert ötven felettieknek, nem és nem hozza vissza a kedvemet a takaritáshoz.......................ja a vasaláshoz se.
a vasaláshoz semmi sem csinál kedvet))), én már csak tudom)))
VálaszTörlésEz az év ezek szerint ilyen. Nem igazán bírom rávenni magam a klasszikus nagytakarításra. Azért valahogy túléljük. :)
VálaszTörlésST..:-))) a vasalás sohasem volt sem a kedvencem, sem az erősségem...és teljesen igazad van...nincs rá gyógyszer :-)
VálaszTörlésCsi, örülök, hogy nem csak én vagyok így a nagytakarítással..persze ez nem vigasz neked sem, de akkor is:-)..igen valahogy majd csak túléljük, ettől nagyobb problémánk ne legyen....:-)
VálaszTörlés