Nem és nem tudom a csalódásomat leplezni.
Képtelen vagyok boldogszületésnapot kívánni neki, akkor amikor annyira mérges vagyok rá, hogy szívem szerint megpofoznám.
Hogyan képes erre a kolléganőm, aki a háta mögött elmondja mindenfélének, és szemtől szembe pedig az elsők között van aki hajbókol neki?
Mi a fenének fogadtam el a jelölését?
Ja, hogy akkor még azt hittem, hogy?....na igen, velem sokszor megtörténik iylen.
Azt hiszem hogy, pedig dehogy.........................
És mostanában iszonyú sok a feszültség bennem...nem tudom az okát, mert valójában nem kellene így érezzek és mégis.
Lehet a pánik rohamom így álcázza magát...bevallom egyre kevésbé szeretek emberek között lenni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése