Csak én és a kutyám, mert ugye én vállaltam - megmondom őszintén, imádom ettől függetlenül - így minden nyűgje az én gondom...
Nincs is ezzel semmi baj, szívesen felvállalom, hiszen a gyerekeim már nagyok, és bennem annyi, de annyi felesleges szeretet van, hogy mindet ráönthetem a kiskutyámra.
Nos a hosszú felvezető után jöhet a történet, ami nem kicsit bántja a csőröm.
Imádom a kutyám, és nehezen viselem el, ha szenved. Márpedig ő nagyon tud mindentől ami a szabadságában akadályozza, legyen az fodrász, vagy kutyadoki, aki a körmét vágja.
Rákaptam arra, hogy nem vagyok bent vele olyankor amikor köröm vágás van, mert vele szenvedek én is.
Eddig nem is volt semmi visszatetsző érzés bennem, csodálatos kutyadoktornők foglalkoztak vele.
de tegnap valami fiatal nyikhaj doki volt.
Talán a nyeglesége, talán a nem megfelelő válaszok tették, de rossz szájízzel jöttem el az orvosi rendelőből.
Főleg azután, miután közölték, hogy a kutyám összekakálta magát mialatt a "doki" a körmét vágta:-(
9 éves elmúlt és soha-de soha nem csinált ilyet!!!
Most lelkiismeret furdalásom van, és iszonyúan sajnálom a kutyám.
Viszont megfogadtam, hogy ehhez a dokihoz soha többé nem viszem..nem teszem ki magunkat még egy ilyen atrocitásnak.....
Az előző állatorvostól is egy ilyen doki miatt jöttünk el................................
Ma babusgatni fogom, egész nap!
Nekem cicám van, három éve fogadtam örökbe olyan családtól, ahol rendszeresen bántották! Nálunk soha nincs bántva semmilyen "rosszalkodása" miatt sem, mert tudjuk, hogy az állatok ösztönből cselekednek! Sajnálatos ha egy állatorvos nem így gondolkodik, pedig ha valakinek tudni kellene... Bár az is lehet rossz lábbal ébredt a doki, de arról sem a kisállat tehet!
VálaszTörlésGyönyörű szépséges a kiskutya, minden szeretetet megérdemel :)
Imádom, nincs jobb szó rá...40 fényképből 38 róla szól:-) ez szerelem volt az első látásra, meg is kaptam később a családomtól, hogy azért szeret engem jobban, mert én fogtam meg először, velem találkozott először..nem tudom így van-e valójában...de azt igen, hogy az imádat kölcsönös:-) és nekem ez pont elég...
VálaszTörlésNem tudom a doki milyen lábbal ébredt, de azt igen, hogy nem igazán tetszett a viselkedése....kerülni fogom
A lányomnak is van egy cicája, ő is egy örökbefogadott kölyök macska, igaz őt nem bántották...soha de soha nem fogom megérteni azt, aki állatokat kínoz...olyankor olyan mélységes harag van bennem....a lányom mesélte, hogy önkéntesként kutyamenhelyen dolgozott és azt mondta, hogy nem tudott volna ott dolgozni, ha elolvassa a ketrecre kitett "élet történeteket" vagyis, hogyan került oda a kutya....és maximálisan megértettem őt...