Végre esett némi hó.
Nem sok, de nekünk, Marcipánnak és nekem, csodálatos...:-))
Imádom, ilyenkor.
Egy vidám, tündéri kutyává válik, nem kell rángatni, noszogatni, rábeszélni, hogy tegyünk még egy kört.
Végig elöl halad, ugrabugrál, ha nem tudnám, hogy kutya, azt gondolnám kis gidát vezetek pórázon:-)).
Mint aki beszívott úgy fel volt pörögve, alig lehetett lecsillapítani itthon:-).
Láttam a FB-on egy fotót, egy kiskutyáról akinek egy petárdát robbantottak fel a szájában............nem élte túl............
Nem kellett volna látnom.
Mindig elborzaszt az emberi gonoszság sokfélesége, de amikor védtelenek az áldozatok, akár ember, akár állat az elszenvedője, ledermedek, és csak azt tudom kérdezni, MIÉRT????
Ilyenkor még inkább megfogadom, hogy nagyon vigyázok Marcipánra, hogyha rajtam múlik, soha,de soha nem árthat neki senki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése