Így, csupa nagybetűvel.
Édes emlékek, illatok ízek jutnak ilyenkor az eszembe.
A tiszta lakás illata keveredik a sütemények illatával, ami soha sehol és máskor nem érezhető.
Amikor férjhez mentem, és persze most is , ez az emlék munkálkodik bennem ilyenkor.
Próbáltam, és próbálom is a családomnak visszaadni ezt a feeling-et.
Nem tudom mekkora sikerrel.............
Nem tudom a gyerekeim átadják-e ezt az érzést a saját gyerekeiknek?
Most nagyon elfáradtam, elhagyottnak érzem magam.
"Csinálj amit akarsz, nekünk mindegy".....
Mintha ezt mondanák a többiek.
Ez így nem jó, hiába hallgatom a karácsonyi énekeket, a lelkemben nincs ünnep....
Nincs várakozás, csak egy lista az elvégzendő dolgokról.
És igen.
Pontosan ez hiányzik nekem a régi karácsonyokból.
A várakozás valamire, amiről tudom, hogy szép és jó lesz......
A várakozás izgalma.
Rendben, már nem vagyok gyerek, de én nem ilyen voltam.
Nem érdekelt, hogy a családomat hidegen hagyja - sőt a férjemet kifejezetten idegesíti az ünnepi készülődés - és csináltam mindent, ahogy kellett.
Nem volt semmilyen listám, mégis minden megvolt időre.
Most pedig csak listáim vannak, miket kellene megcsinálni, de semmi sincs készen,
én pedig fáradtan ülök a széken és azon gondolkodom, tényleg magamnak csinálom ezt az egész karácsonyi herce-hurcát?
Tényleg nem hiányozna a családomnak a feldíszített fenyőfa?
A friss süti és a tiszta lakás illata?
Az ünnepélyesen megterített asztal?
A becsomagolt ajándékok a fa alatt?
Iszonyúan fáradt vagyok, érzékeny, lehet túl érzékeny is, lettem.
És bevallom, megviselt az egy napon közölt három halálhír.
A karácsony előtti temetés, pedig kimondottan rá ült a lelkemre......................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése