Én kép, Te kép, miképp.....................

Valami volt ma a levegőben.
Nem tudom mi, de már korán reggel érzetem, ez a nap más lesz mint a többi.

A biciklin még fáztam. A fülem, a kezem, a lelkemnek nem volt semmi baja.
Nagyon is fontos tényező ez, hiszen nem mindig indul így a napom.

Az irodába érve a szokásos hűvös fogadott, no most nem a kolléganőim részéről, hanem a radiátor nem ment maximális fokozaton.

Már csak ketten vagyunk egy irodába, valahogy a négy emberből elkopott kettő.

A kolléganőm egyéb elfoglaltság miatt délig nem volt, ám ebéd után abban a csöndes egy órában ami még hátra volt a munkaidőből, abban az egy  órában ami a a senki földje, vagyis minek új munkába fogni, hiszen mindjárt megyünk haza, nos beszélgettünk.

Mi ebben a meglepő? Csak annyi, hogy egy Coming Out -nak lettem  fül tanúja.
Valami erős érzelmi hatásra - ne kérdezd mi volt az - elmesélte mit mondott rólam az előtte lévő kolléganő.
Vagyis az az ember aki miatt kirekesztettnek, egy hülye lúzernek éreztem magam.
És mit ad az ég éppen iylesmiket mesélt rólam, sőt másoknak is.
 
Nagyon nem lepődtem meg, hiszen csak tovább árnyalta azt a képet amit kialakítottam róla, sokkal inkább azon kezdtem el morfondírozni, hogy miféle Én képem lehet, ha egy kívülálló így gondolkodik rólam.

És ekkor eszembe jutott, hogy bizony mostanában hadilábon állok az ismerőseimmel.
Valahogy megfogyatkoztak, eltűntek mellőlem.

No nem a valós életben, hanem úgy virtuálisan.
A blogon megismert- megkedveltek köddé váltak, valahogy csak azt vettem észre nem tudom olvasni a blogjukat, nem tudok kommentelni, vagy csak egyszerűen nem is válaszolnak a kommentjeimre.

És ez most ennek a "vallomásnak" a fényében elgondolkodtatott.
Mit képzelek magamról? És mit képzel rólam más? Miért nincs pariban a kettő? Hol csúszik el? 
Mit nem veszek észre?

A Te képed rólam mit mutat? Tényleg ilyen lennék, akivel nem lehet együtt dolgozni? Kiállhatatlan, undok?
Kerülni kell? Még akár úgyis, hogy ignorálod?




És itt lép be a miképpen folytassam...

Tényleg akarom tudni ki mit gondol rólam?
Valóban ennyire fontos, vagy csak egyszerűen a hiúságomon esett csorbát akarom valahogy kompenzálni?

Nem.
Pontosan tudom, hogy milyen vagyok.
A zárkózottságom sokkal inkább kudarc kerülés.
A sértődöttségem pedig az értetlenkedés, a csalódásom leplezése, abban akit megkedveltem.


Ps. Máris többet foglalkoztam ezzel az egésszel mint amennyit megérdemelt, de muszáj helyre tennem.