Ez a nevetés nem szívből jön sokkal inkább az elfojtott indulat késztet erre.
Igen. Indulatos vagyok amikor a férjem fülébe kell csöpögtetnem a gyógyszert, és hallgatnom kell a hisztijét -jobb kifejezés nincs rá - amikor nem az ő instrukciója szerint csinálom.
A végeredmény ugyanaz - gyógyszer a fülbe jut - de ő ezt is irányítani akarja.
Átfutott a fejemen, hogy bizony ezt a fülbetegséget gyógyszerrel nem lehet meggyógyítani, ez pszichés.
Nem akarja meghallani azt amit pedig megkellene.
Nem akar velünk kommunikálni és ezt a módszert választotta tudat alatt.
Ebben biztos vagyok.
És még ez is, a fene egye meg, hogy még ilyen piti dologban is irányítani akar, megmondani mi a tuti.
Képtelen felül emelkedni a tényen, hogy már nem ő a főnök, nem az ő szava az egyetlen igaz szó.
Amióta nyugdíjas lett ez fokozottabban jelentkezik, én pedig egyre kevesebb türelemmel viselem el ezeket a nem is tudom miket.
Dühítő és nevetséges.
Nem nevetséges, sokkal inkább dühítő.
Tudom ez egy ördögi kör, önmagát generáló probléma.
Engedd el! hallom másoktól - ez mostanában egy felkapott mondat lett - ha valami probléma adódik.
Megtenném szívesen, ha tehetném...............................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése