Futás14. nap...............

Nem gondoltam volna, hogy magamtól, minden külső kényszer nélkül lemegyek futni,és immáron a 14. napnál tartok.

Persze még egy csomó másról sem gondoltam volna, hogy megcsinálom, hogy meg tudom csinálni, és mégis megy.

Mondjuk olyat amilyen a képen van, kb gimis koromban.
Akkor  még sokkal, de sokkal rugalmasabb voltam, a szó mindenféle értelmében.
 
És persze a futás is sokkal jobban ment, amíg nem kellett kötelezően csinálni.
Amíg magamtól szabad akaratomból tettem nagyon jó sportoló voltam, de amint járni kellett volna a kötelező edzésekre, akkor bizony eltűntem, leléptem, nem csináltam.

Így nem lettem soha híres, a sportban sem, meg amúgy sem.

Nem mintha híres akarnék lenni, csak úgy írtam.


Ma felhívott a húgom, nagymama lesz.
Már tudtam a dologról mert Fb csodálatos és a fia már elmesélte nekem ott - az anyja nincs fent- .
nagyon örülök  és szívből gratulálok nekik.

Ami elrontotta a szám ízét az az, hogy amikor a nővérem unokája került szóba -  aki most enyhén szólva is nagy kakiban van - azonnal fröcsögni kezdett a fiú anyjára,  minden dühét, elnyomott frusztrációját rám zúdította.
Én pedig nem értettem honnan ez a feneketlen harag?
Úgy , hogy közben ő sem tett semmit jobban, csak neki szerencséje volt a fiaival.

Kívánom, hogy sohase kelljen átélnie azt amit a nővéremnek és a lányának kell most..

Nem értettem, és nem is értem az irigyeket, azokat akik ugyan semmit sem tesznek, hogy jobb legyen nekik, de azt se akarják, hogy másnak jobb legyen, mert akkor talán szembe kéne nézniük saját lustaságukkal, kicsinyességükkel.

A munkahelyemen is éppen ez történt elment egy kolléganő - most hagyjuk hogyan, mert az a lényeg, hogy elment - és jött helyette valaki, egy feltörekvő valami céllal élő fiatal, akinek minden iskolája és minden adottsága megvan a hely betöltéséhez, ám mégis annyi ellenszenvvel találkozott alig 2 hónap alatt.
Jó sokan abban bíznak, hogy beletörik a  bicskája, de én régóta ismerem és tudom, hogy szívósan lépésről lépésre halad és ott fog maradni, minden szkeptikus megjegyzés ellenére:-)
Ja igen, ahogyan a munkát végzi, ahogyan beosztja az idejét megmutatja, hogy bizony ezt lehet sokkal egyszerűbben is csinálni, mint ahogy azt az előző kolléganő tette.....
 Igen, mert ő nem azt akarja bebizonyítani, hogy nélküle megállna az élet.


Ilyen is van, és milyen jó , hogy van ilyen.

Is.