Nincs fotó róla, mert nem is jutott eszembe.
Pedig egészen más ízre, tapintásra, mint a megszokott sertés máj.
Rózsaszín, puha, olyan érzésed van, mintha már készen lenne, hiszen a disznó máj sokkal tömörebb, és keményebb még nyersen is.
Ez olyan volt készen is, puha és édeskés, nem is igazán jött be a fiamnak aki a megszokások rabja, nehezen fogadja el az újat.
Nekem ízlett, és ha lesz lehetőségem máskor is venni, akkor a rántott változatát is kipróbálom.
Mindig gondban vagyok azzal mit is együnk.
A gondot nem az okozza, hogy nem tudom megcsinálni, vagy -hála istennek ilyen már régen nincs - nem tudom megvenni a hozzávalót, hanem sokkal inkább az, hogy akiknek főzök azok bizony finnyásak, válogatósak.
Még akkor is, ha ezt sohabenemismernék.
Nézzük csak, nálunk mi nem kerül terítékre - megjegyzem én szeretek olyat főzni amit megesznek -
tehát nincs
rizses kaja
krumplis ételekből is csak a rakott krumpli és hasáb burgonya
tésztákból a spagetti, max. a nokedli az is elvétve
csak bizonyos leveseket főzök mint pl.a bab - a lencse- a borsó- a csont - a babgulyás- a gulyásleves- tojás leves -
nincs csirke csak a felső combja kirántva
belsőségekből megeszik a májat, a zúzát, de a csirkeaprólék leves már csak hébe-hóba van.
Nálunk nem lehet előre főzni.
A férjem fura szokásának köszönhetően, csak friss ételeket eszik, ezzel halálra szekálva engem a8 óra munka után.
Nem kérek olyan megjegyzéseket, hogy én csesztem el, tudom magamtól is.
De akkor még több mindenhez volt erőm, és úgy gondoltam egy anya-feleség dolga az, hogy megteremtsen mindent a szeretteinek.
Hát ennyi, most is ezt gondolom, csak az elvárásaim változtak.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése