Gimis emlékek.....

Áldott jó FB.

Két kézzel szórja elém a volt gimis osztálytársaimat, arra kényszerítve, hogy emlékezzek velük együtt, valamire amire nem is emlékszem.

Vagy nem egyformán emlékszünk, és felvetődik bennem a kérdés, tényleg velük jártam egy osztályba?
Emlékek események, amiről nekem lövésem sincs, a nevek - tanárok,diákok - csak-csak, de a többi teljes homály............
Nem tudom miért van ez....vagy pontosan tudom.

Soha nem voltam jó tanuló, nem éreztem azt a közösséget, ahol jó lenni.
Volt pár ember akikkel jól éreztem magam, de nem több és nem kevesebb.

Az osztály találkozókat ignoráltam, mert megsértődtem, úgy gondoltam ők sem kíváncsiak rám, így én sem vagyok rájuk.

Eltelt egy csomó év, nem is gondoltam egyikre sem, most pedig nagy hirtelen belecsöppentem a régi osztályomba.
Nem tudok mit írni, az emlékeim nem annyira rózsásak mint az övék, a régi félelmeim pikk-pakk előbújtak, nem is tudom hol voltak eddig.

Pl. Mindjárt előjött az, hogy mire vittem az életben....................basszus,egy csöpp szégyellni valóm sincs..és tényleg nincs mit megbánnom...

Vagy itt van a kiakadvenctanárod kérdés- nekem a magyar tanárnő volt az, de nincs több emlékem róla,mint a remek kis magyar órák.
A többi tanárt nem kedveltem, ez adódhatott abból is, hogy nem voltam jó tanuló,élsportoló, semmiben nem tűntem ki, még az a csoda,hogy valaki emlékszik rám az osztályból...


Nem!
Ez nem önsajnálat, egészen egyszerűen ez van, és ma már tudom, hogy az önértékelésem akkor sem volt a csúcson.
Most is  csak a leélt évek bölcsessége teszi  elfogadhatóvá.

Mert igenis tudom, és a régi rémületet azzal csillapítom,hogy nincs okom kevesebbnek érezni magam a többieknél.
Semmiben....

Kerek az életem, minden siránkozásom ellenére.
Boldog vagyok mert én már megértem ezt a kort, és lettem aki lettem.

Mindig is anya akartam lenni.
Gondoskodó, szeretet, ölelést adó:

Innen visszanézve, soha nem is akartam többet, sem karrier, sem pénz nem vonzott.
Boldogan cseréltem le a munkahelyemet a gyerekeimre.
Az ölelésük mindenért kárpótolt.

Igen,sokat voltam velük egyedül, és nem voltak könnyű évek.
Tettem amit a legjobbnak gondoltam, nekik, magunknak.


Mindegy, ha lesz osztálytalálkozó elmegyek, felvállalom magam.
Vagyok aki vagyok:-)