2015. június 11., csütörtök
Dícsértessék.....
Egy beszélgetés elgondolkodtatott...
Mikor dicsértek meg engem bármiért is.
És nem jutott eszembe semmi. De tényleg egyetlen dicsérő szó sem, amit direktbe, csak nekem lett volna címezve.
Gondolkodom, kattog az agyam, de nem, semmi.
Lehangoló,mi több elkeserítő, hogy nincs semmi, de semmi olyan az életemben, semmi olyan cselekedet ami miatt megdicsérnének.
Mert amit jól csinálok, az magától értetődő, amit meg rosszul, azért megkapom a lecseszést.
És akkor csak ez a két véglet létezik? A kettő között nincs egyetlen jó szó sem?
Hogy én dicsérek-e?
Igen.
Minden olyan megnyilvánulást értékelek és szóvá is teszek, aminek pozitív eredménye van.
De én nem kapok iylet.
Sem a szűkebb, sem a tágabb értelemben vett környezetemtől.
Dolgozom, és bár alig találtak hibát -összesen kettőt - a munkámban,nem volt egy elismerő szó sem a főnököm részéről, cserébe jól lehúzott az éves értékelésemben.
És dolgozom itthon is, mert bár nagyok a gyerekeim, a rendszerben semmi sem változott.
Most jönnének a nagyhangúak, hogy én csináltam így miért berzenkedem, nos nekik üzenem, hogy ami ez ezletőtt 20 évvel jó volt az nem biztos, sőt biztos, hogy nem jó most.
Én is változom, de a férjem nem változik, márpedig itthon mindig az volt amit ő akart a béke kedvéért.
Régen az volt a mottóm, hogy mindegy hogy, hogy csak az legyen amit akarok, pontosabban direktbe soha nem mondtam mit szeretnék, hanem csak célozgattam rá és megvártam, amíg az egész a férjem ötleteként születik meg és valósul meg.
Hogy aztán ő ragyogjon a dicsfényben.
Na ennek van most vége, mert szeretném, akarom, vágyom rá, hogy engem dicsérjenek meg mint ötletgazdát, hogy ne egy függelék legyek, egy buta feleség, aki persze nem vagyok.
Innen hát a lázadozás, az elégedetlenség.
Hazudnék,ha azt mondanám nincs változás, de azok olyan makromiliméternyiek, hogy szabad szemmel nem is láthatóak, éppen csak érezni lehet,mint egy fuvallatot, amiről nem tudod honnan jött és meddig lesz itt.
Ps.
Azt hiszem a blogolos múltam utolsó morzsáit is feléltem.
És elengedem azt aki menni akar........................
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése