Hogy honnan tudom, hogy öregszem?

Mondjuk onnan, hogy nincsenek terveim, vágyaim.
Csak túlélni akarok, megérni, hogy nyugdíjas legyek, és azután hogy mi lesz nem tudom.

Most a legnagyobb vágyam ennyi, túlélni ezt az őrületet ami körülöttem van, elkapni a hullámot és lehetőleg rajta maradni.
Jó vicc mert nem tudok úszni.

Egyedül lenni jó, de csak akkor, ha van kihez visszamenni.
Elmesélni az apró-cseprő dolgaimat, ami csak nekem fontos, mert tudom, hogy meghallgat,végighallgat és nem ítél el.

Magányosnak lenni már egészen más tészta.
Olyat nem akarok.


Onnan is tudom, hogy öregszem, hogy bizonyos dolgok már másként érintenek meg.
Van amin elsírom magam és van ami felbosszant. Régen éppen fordítva volt.

Csak olvasok néhány  blogot, és nem értem miről szól, miért van még a kedvenceim között, egyáltalán miért is nyitom még meg, amikor már semmiféle közösséghez nem tartozom.
Nem írok kommentet, cserébe ők sem, vagy fordítva, mindegy is....

Még gondolkodom, hogy bezárom a másik blogom, nincs értelme ennyiféle blognak szanaszéjjel....